„Charles Lyell” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások,
a (→‎A ''Principles of Geology'': kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,)
a (kisebb formai javítások,)
 
1841 és 1842 között, majd 1845 és 1846 között beutazta Észak-Amerikát, mely utazásainak eredményeiről ''Travels in North America'' (London, 1855) és A ''Second visit to the United States'' (London, 1855) című műveiben ad számot. Nagy feltűnést keltett az emberi nem eredetéről és koráról írt könyve: ''Geological evidences of the antiquity of man'' (London, 1873).
 
 
== Fiatalkora, tanulmányai ==
Charles Lyell jómódú családból származott, bár a család gazdagsága alig két generációnyi múltra tekinthetett vissza. Nagyapja a brit haditengerészetnél szolgált, John Byron admirális titkára, emellett az admirális zászlóshajója, a ''HMS Princess Royal'' ellátási tisztje volt. Az [[amerikai függetlenségi háború]] idején a franciák ellen végrehajtott hadműveletek nyomán jelentős részesedést kapott a hadizsákmányból. Ennek köszönhetően, amikor [[1782]]-ben háromévi szolgálat után nyugdíjba ment a Haditengerészettől, megvehetett egy jelentősebb (kb. 2000 hektáros) földbirtokot [[Skócia|Skóciában]] és egy szép házat Kinnordyban. Fia (Charles Lyell apja) színvonalas oktatásban részesült, egy évig a St. Andrews Egyetem hallgatója volt, majd 1787-ben a [[Cambridge]]-i Peterhouse-ban folytatta tanulmányait. 1791-ben végzett, ezután [[London]]ban jogot tanult, ám nem szorult rá arra, hogy ügyvédként praktizáljon. Feleségül vette Frances Smitht, és Kinnordyba költöztek. Itt született a geológus Charles Lyell, 1797. november 14-én.
 
Szülei azonban nem telepedtek le véglegesen Skóciában, még gyermekük első születésnapja előtt Dél-Angliába költöztek, és nem messze [[Southampton|Southamptontól]]tól, New Forestben házat és földet béreltek. Itt nőtt fel – fiatalabb testvéreivel (két öccsével és hét húgával) együtt – Charles. A fiú a [[botanika]] és a [[rovarok]] iránt kezdett érdeklődni, miközben a helyi iskolába járt. 1810-ben a midhursti nyilvános iskolába került. Mint a legidősebb fiútól, azt várták tőle, hogy apja nyomdokaiban haladjon.
 
1815-ben szüleivel és egyik húgával együtt nagyobb utazást tett Skóciában. 1816-ban [[Oxford]]ban az Exceter College hallgatójának iratkozott be. Lyell váratlanul felismerte matematikai tehetségét, majd miután 1816-17 telén elolvasta [[Robert Blackwell]] Introduction to Geology (Bevezetés a geológiába) című művét, a [[geológia]] iránt kezdett érdeklődni. E könyv révén ismerkedett meg Lyell [[James Hutton]] gondolataival. Ezt követően Oxfordban, az 1817-es nyári szemeszterben meghallgatta William Buckland (1784–1856) néhány [[ásványtan]]i előadását. Bucklandet viszont William Smith (1769–1839) úttörő munkája inspirálta. Smith földmérőként a XVIII. század végén és a XIX. század elején ismerkedett meg Anglia kőzetrétegeivel, egyúttal annak szakértőjévé vált, miként lehet a fosszíliák alapján meghatározni a különböző rétegek relatív korát.
Közben a londoni [[King’s College]] 1831-ben geológiai tanszéket létesített, amelynek vezetését Lyell sikerrel pályázta meg. 1833-ban azonban lemondott, mert egész életét az írásnak akarta szentelni. Ezzel ő lett az első író, aki a tudomány népszerűsítésével kereste meg a kenyerét. Bár 1833 után sem hagyta abba az aktív terepi munkát, akkor a harmincas évei közepén járt, de ''Principles'' és ''Elements'' című műveivel már beírta a nevét a tudomány történetébe.
 
Lyell 1841 nyarán egy évre [[Észak-Amerika|Észak-Amerikába]] látogatott, ahol nemcsak a földtörténeti régmúlt geológiai bizonyítékaival találkozott, hanem működés közben is megfigyelhette a természet erőit, például a [[Niagara-vízesés|Niagara-vízesésnél]]nél. Népszerű előadásokat is tartott, emellett fellendítette könyve forgalmát az Újvilágban. Később további három látogatást tett az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]].
 
Lyell [[1848]]-ban lovagi, majd [[1864]]-ben baroneti (egyfajta öröklődő lovagi) címet kapott. [[1858]]-ban a [[Royal Society]] [[Copley-érem|Copley-érmével]], [[1866]]-ban pedig a Királyi Geológiai Társaság [[Wollaston-érem|Wollaston-érmével]] tüntették ki. [[1875]]. február 22-én Londonban halt meg, miközben könyve utolsónak bizonyuló, javított kiadásán dolgozott. Nevét többek között a [[Hold]]on és a [[Mars]]on egy-egy [[kráter]], valamint [[Tasmánia|Tasmániában]], [[Kalifornia|Kaliforniában]] és [[Kanada|Kanadában]] a Mount Lyell nevű hegycsúcsok, [[Grönland]]on pedig a Lyell-föld őrzi.
 
== A ''Principles of Geology'' ==
 
 
A ''Principles of Geology'' ''(A geológia alapelvei)'' első kötete [[1830]] júliusában jelent meg (címét szándékosan választotta meg úgy a szerzője, hogy az [[Isaac Newton|Newton]] ''Principiáját'' idézze fel az olvasóban). A kötet címoldalán is feltüntetett alcíme így hangzik: ''„Kísérlet a Föld felszínén korábban bekövetkezett változások magyarázatára, figyelembe véve a ma is működő okokat”'', ami egyértelművé tette Lyell álláspontját. További terepi munkát követően (ezúttal elsősorban [[Spanyolország]]ban) a ''Principles'' második kötete 1832 januárjában jelent meg. Ebben világossá vált, hogy Lyell figyelme a fajok kérdése felé fordult. Nyíltan kimondja azt az [[ősmaradvány]]ok tanulmányozása alapján az 1830-as évekre már nyilvánvaló elgondolást, hogy a Földön valaha élt [[faj]]ok közül már sok kihalt és más fajok léptek a helyükre. A kor szellemével összhangban azonban Lyell különleges helyet tartott fenn elméletében az emberiség számára, mert fajunkat egyedinek, és az állatvilágtól különbözőnek tartotta. Azt viszont felvetette, hogy a fajok kihalásának a más fajokkal az erőforrásokért, például a táplálékért folytatott harc lehet az oka.
 
A kötetek tanúsága szerint Lyell érdeklődése a [[vulkán|vulkánoktól]]októl és a [[geológia]] más, dinamikus jelenségeitől a [[rétegtan]]on (sztratigráfián), az [[őslénytan]]on (paleontológián) és a glaciológián át a történelem előtti korok [[régészet|régészetéig]]éig és a [[paleoantropológia|paleoantropológiáig]] terjedt. A ''Principles'' egyik fő következtetése, hogy a földtörténeti múlt emlékei a jelen geológiai folyamataival értelmezhetőek. A hosszú idő alatt felhalmozódó apró változások a földtörténeti időskálán nézve jelentős változásokat eredményeznek. Ez az [[uniformizmus]] tanának lényege (szemben a katasztrofizmussal, amely álláspont hívei szerint a Föld mai geológiai arculata katasztrófák sorozata révén alakult ki).
 
Munkásságának tudománytörténeti jelentőségét növeli [[Charles Darwin]]ra gyakorolt hatásuk. Lyell megkérte a ''Beagle'' kapitányát, hogy kutatóútjukon figyeljék meg a rendellenesnek tűnő sziklaképződményeket. A kapitány indulás előtt átadta Darwinnak a ''Principles'' első kötetét. A második kötetet Darwin útközben, [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] kapta meg. Több megfigyelésével sikerült alátámasztania Lyell elképzeléseit. Darwin hazaérkezése ([[1836]]. október) után szoros barátság és szakmai kapcsolat alakult ki a két tudós között. Mindamellett, Lyell a ''Principles'' első kilenc kiadásában tagadta az evolúció működését, csak a tizedik kiadásban (amely [[1866]]-ban, vagyis nyolc évvel ''A fajok eredete'' után jelent meg) írt arról enyhén támogató hangnemben.
{{csonk-dátum|csonk-Skót életrajz|2006 áprilisából}}
 
{{DEFAULTSORT:Lx~ell Charles}}<!--Direkt így.-->
 
{{DEFAULTSORT:Lx~ell Charles}}
[[Kategória:Skótok]]
[[Kategória:Geológusok]]
247 461

szerkesztés