„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés

a
Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása
a (Révai Nagy Lexikona → Révai nagy lexikona)
a (Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása)
Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-ei [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-ei támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-e]]i [[piski ütközet]]ben végül Bem csapatai győztek és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharcban ezután már nem vett részt.
 
Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, mert Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául [[március 13.|március 13-án]] lovassági tábornokká léptették elő, és megkapta a [[Katonai Mária Terézia Rend-rend]] parancsnoki keresztjét. [[1849]] októberében Velence (azaz [[Veneto]] tartomány) kormányzója lett, de rövidesen, [[1850]]. [[július 22.|július 22-én]] lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. [[Bikal]]i birtokán temették el.
 
== Felhasznált források ==
19 683

szerkesztés