„Esztergom-Kertváros” változatai közötti eltérés

A [[2001]]-es [[népszámlálás]]kor a városrész belterületének 5765 lakosa volt.<ref>[http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_telep?NN=25131 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 2006<!-- Robot generálta cím -->] </ref>

A tífusz- és kolerajárványokban elhunytakat összesen 11 temetőben helyezték örök nyugalomra. A [[Strázsa-hegy]] lejtőjén kialakított '''1-es temető''' volt a tábortól legtávolabb, ezért hamar felhagytak a használatával. Itt összesen heten nyugszanak mára jelöletlen sírokban. A '''2-es számú temető''' a repülőtér út felőli oldalán volt. Ezt a terület planírozása során 1941-ben megszüntették és a 157 maradványt áttemették. A '''3-as temető''' a Kis-Strázsa hegy déli oldalán húzódó dombgerincen volt a Kolera-tábor közelében, 31 sírral. Az első nagy járványok áldozatait nem ide, hanem a közelében fekvő '''4-es temető'''ben helyezték nyugalomra. Itt 560 névtelen katona fekszik tömegsírokban. A temetőt később is használták, még az őrszemélyzetből is került ide 50 népfölkelő. Összesen 1659-en kaptak itt végső nyughelyet. Az '''5-ös temető'''t, és az ottani 98 maradványt ami a gyakorlótér északi oldalán volt, a későbbi homokbányászás megsemmisítette. A '''6-os számú temető''' az Esztergom-Dorog-Tát vasúti kereszteződés háromszögének közepén álló ismeretlen orosz katona sírja. A legismertebb '''7-es temető''' a Strázsa-hegy déli lejtőjén húzódik.<ref name="multkor">http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=25214</ref> Napjainkban ez az egyetlen gondozott, amit 2009 július elsején ünnepélyes keretek között újraavatták. Az utolsó négy temető az elkülönítőnek használt [[tokod]]i bányáknál feküdt. Az egyikben 700 ismeretlen szerb és orosz fogoly nyugszik tömegsírokban. A 4-es és 7-es sírjait 1920-ban betongúlákkal, vaskereszttel és névtáblákkal látták el. A háború befejeztével a szalézi rend iskolát alakított ki a területen, a temetőket a növendékek gondozták.