„Friedrich von Flotow” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
MastiBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ru:Флотов, Фридрих фон
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások,
7. sor:
1812-ben Teuntendorfban született [[junker]] család gyermekeként. Rokonai magas rangú állami tisztviselők, katonatisztek, apja lovaskapitány és birtokos volt. Az öreg Flotow egész életében azon fáradozott, hogy visszaszerezze családja régi dicsőségét, felvirágoztassa gazdaságát. Ennek érdekében sokszor saját maga és a családja szájától vonta meg a falatot, szinte minden pénzét birtokok vásárlására fordította.
 
Friedrich első [[zongora]]leckéit anyától kapta, a szülők azonban egy percig sem gondolták, hogy fiukat zenei pályára adják. Nagy felháborodást és meglepetést okozott hát, mikor a kis Friedrich egyszer csak előállt vele, hogy ő muzsikus akar lenni. Apja természetesen ellenezte a dolgot, de nagybátya Hainrich Gabillon, aki a vámiroda igazgatója volt, szenvedélyes zenerajongó hírében állt. Friedrich neki köszönhette, hogy szülei végül beleegyeztek a [[Párizs|párizsipárizs]]i tanulmányútba. Hiszen a francia fővárosban rengeteg mindent lehet tanulni: modort, illemet, nyelvet, de elsősorban zenét. Gabillon tehát pártfogása alá vette unokaöccsét és ügyesen irányította tanulmányait.
 
A fiatal Friedrich élvezte [[Franciaország|franciaországifranciaország]]i tartózkodását, életének legboldogabb éveit töltötte a francia fővárosban. Sokkal szabadelvűbben gondolkozott, mint apja. Legjobb barátja [[Jacques Offenbach|Offenbach]] lett, aki sem vagyoni státusát, sem származását nézve nem ütötte meg a Flotow család színvonalát. Flotow Párizsban kezd el komponálni. Néhány kisebb kompozíció után hamar elő állt első [[opera (színmű)|operájával]] (''La lettre du Prefet'' 1835), de ezt a darabot csak magántársaságokban adták elő. A nagyközönségnek a ''Pierre et Catherine'' című művel mutatkozott be valamivel később, de nem aratott túl nagy sikert. Ezután még két dalművet írt a párizsi közönségnek, amelyek szintén nem találtak túl nagy visszhangra.
 
Már harmincadik évében járt, mikor megismerkedett Le Grange kisasszonnyal, aki korának ünnepelt operaénekese volt és tovább segítette a zeneszerző karrierjének elakadt szekerét. 1844-ben végre sikerült a nagy áttörés: az ''Alessandro Stradella'' (a léha életéről hírhedt barokk zeneszerzőről szóló opera) végre elnyerte a közönség tetszését és meghozta a szerző számára a régen áhított sikert. A darab rövid időn belül bejárta [[Európa]] valamennyi operaszínpadát és Flotow neve végre nemzetközileg is ismert lett. Ezután eltelik három év és 1847-ben [[Bécs]]ben színre kerül a ''[[Márta vagy a richmondi vásár]]'' című vígoperája, amely a halhatatlanságot biztosította szerzőjének.
19. sor:
Flotow-t egy szerzős mesterként szokták emlegetni az operatörténetek és operakézikönyvek. Valóban csak egyetlen darabja volt a szerzőnek, amiben jóval többet tudott nyújtani a kor átlagszínvonalánál. Ez a darab a ''Márta'', ami ma is gyakran kerül színre szerette a világon.
 
A mű [[librettó]]ja egy korabeli, népszerű [[vígjáték]]ot dolgozz fel, melyből már korábban [[balett]]et készítettek, amelynek egyik felvonását maga Flotow írta. Az opera zene felépítését tekintve a német [[játékopera]] és a francia [[opéra comique]] vonásait egyesíti. A zárt számokban népies dallamokat is alkalmazott a szerző, terjedelmes, dalszerű együttesekkel dolgozott, a [[dialógus]]ok megzenésítése társalgási stílusban történt. A műben váltakoznak a [[komikum|komikus]] és a [[líra|lírai]]i epizódok. A darab népszerűségét számos korabeli [[paródia]] is bizonyítja.
 
Flotow érzelmességével lopta be magát a közönség szívébe. Párizs nevelte muzsikussá, ezért sokat merített a francia muzsika könnyedségéből, csevegő, behízelgő hangjából. Ezt forrasztotta össze a német romantika [[szentimentalizmus]]ával. A ''Márta'' mellett említésre érdemes ''Alessandro Stradella'' című operája is. A darabot ma már ritkán veszik elő (cd felvétele azonban hozzáférhető), de jó énekesekkel és rendezéssel ma is sikerre vihető. A cselekmény elég sovány, de a maga a szövegkönyv elég ügyesen lett megírva. Az olaszosságot Flotow rendkívül mesterien kezeli a darabban, ami a szerző német volta ellenére franciásan hat, fülbemászó dallamokkal. A recitativók rendkívül szűkszavúak, a hangsúly a zenés számokon van, a hangszerelés is jól kivitelezett. Az ''Alessandro Stradella'' lehet, hogy nem éri el a Márta színvonalát, de mégis a német játék opera legjavához tartozik.
 
E két darabon kívül még több Flotow opera aratott sikert a maga korában. A közönség szívesen fogadta a ''Rübezahl'', ''Pianella'', ''Nadia'', ''Zilda'', ''Die Musikanten'' című dalműveket is. ezenkívül a szerző írt pár balett zenét, dalokat és néhány zenekari művet is. Ezekre azonban szinte teljesen a feledés homálya borult a későbbiekben.
 
 
== Művei ==
69 ⟶ 68 sor:
*''Die Libelle ("La Demoiselle" of "Le Papillon" of "Dolores")'' 1856
*''Die Gruppe der Thetis'' 1858
 
 
== Felhasznált irodalom ==
79 ⟶ 77 sor:
 
{{Portál|opera||zene}}
 
[[Kategória:Német zeneszerzők]]
[[Kategória:Romantikus zeneszerzők|Friedrich von Flotow]]