„Georgij Szemjonovics Spagin” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Infobox átnevezése |
a kisebb formai javítások, |
||
12. sor:
'''Georgij Szemjonovics Spagin''' ([[orosz nyelv|orosz]]ul: ''Георгий Семёнович Шпагин;' Kljucsnyikovo, [[1897]]. [[április 29.]] – [[Moszkva]], [[1953]]. [[február 6.]]) orosz nemzetiségű [[szovjet]] fegyvertervező.
1897. április 29-én született a Vlagyimiri kormányzóság területén lévő Kljucsnyikovo településen. Mindössze három évet járhatott iskolába, majd a családi gazdaságukban dolgozott. 1916-ban behívták katonai szolgálatra. Az [[I. világháború]]t egy gyalogezred fegyvermestereként szolgálta végig. Az oroszországi polgárháborúban a Vörös Hadsereg oldalán vett részt, a vlagyimiri laktanyában szolgált. 1920-ban leszerelt a hadseregből, majd Kovrovban esztergályosként kapott munkát a helyi fegyvergyár tervezőirodájában, amelyet az akkor már ismert fegyvertervező, [[Vaszilij Gyegtyarjov]] irányított. Spagin 1922-ben Gyegtyarjov asszisztense, majd később munkatársa lett. Spagin első önálló munkája egy 6,5
Spagin ezt követően Gyegtyarjov 12,7
Spagin 1940-ben kezdett hozzá legismertebb fegyvere, a [[PPS–41]] (röviden: PPS) géppisztoly tervezéséhez, amelyet 1941-ben rendszeresítettek a [[Vörös Hadsereg]]ben. Az egyszerű szerkezetű és egyszerű technológiával gyártható géppisztolyból a II. világháború során 5,5 millió db-ot készítettek. A PPS–41 megtervezéséért Spagin Lenin-rendet kapott.
Spagin 1943-ra készült el az OPS–1 ''(ОПШ – осветительный пистолет Шпагина)'' típusjelet kapott jelzőpisztollyal. A 26
A II. világháború alatt – 1943–1945 között – Spagin továbbfejlesztette a PPS–41 géppisztolyt. A teljesen fémből készült, csuklós válltámasszal szerelt továbbfejlesztett modell a PPS–45 volt, de a konstrukció az akkor már fejlesztés alatt lévő Kalasnyikov gépkarabélyokkal szemben alulmaradt. A világháború alatt Spagin – a német Stg–44(V) és Stg–44(P) kísérleti modellek ihletésére – elkészítette a PPS–41 ívelt csövű változatát. A harckocsik kezelőszemélyzetének szánt, a búvónyílásokból, védett pozícióból való kilövést biztosító változat azonban sorozatgyártásba nem került.
| |||