„Magyar tarka szarvasmarha” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bhokra (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Bhokra (vitalap | szerkesztései)
21. sor:
Az első nyugati fajták (például a szimentáli) már a [[18. század]]ban, a bajor telepesekkel együtt megérkeztek [[Magyarország]]ra. A [[19. század]] első felében a kimondottan hústermelő marhának számító [[magyar szürkemarha]] helyett igény jelentkezett egy elsősorban tejtermelő szarvasmarhafajta iránt. A döntő fordulatot a dualizmus kora hozta, amikor fokozódott a kereslet a tej és a tejtermékek, és ezzel a korszerű, jobb termelőképességű, igényesebb fajták iránt. Ekkor még az állomány több, mint 90%-át tette ki a szürkemarha, amely részt vett a magyar tarka kialakításában.
 
Egy [[1894]]. évi törvénycikk alapján elkészült az állattenyésztési szabályozás és a tenyészkerületi beosztás. Ez kedvezett a különböző tájfajták kialakulásának. Az [[Alföld]]ön szürkemarhabikát, a [[Dunántúl]]on [[szimentáli]]t, a [[Felvidék]]en pinzgauit, a [[Kárpátok]]ban a borzderes bikákat lehetett használni a köztenyésztésben. Így alakultak ki a tájfajták, amelyek közül a legrégibb, és leghíresebb a '''bonyhádi pirostarka''', amely kiváló tejtermelő volt, elsősorban nyugati fajták keresztezésével nyerték. Több marhafajta hatással volt a kialakulására, de főként a Tolna megyei földbirtokosok által Svájcból importált berni fajta. Később tervszerűen beavatkozva a tenyésztésbe két szimentáli bikával javítottak az állományon, ekkor kapta a bonyhádi nevet. A szimentáli bikák sötétebb piros színt eredményeztek, innen a ''pirostarka'' elnevezés. 1890-ben mutatták be Bécsben, majd a fajta a millenneumi kiállításon I. díjat nyert. Azóta is a nemesítésben pirostarka szimentáli bikákat használnak. A bonyhádi marha kettős hasznosítású (régebben hármas vegyes hasznosítású volt), elsősorban kiváló tejhozama tette népszerűvé a gazdák közt, de kiváló a húshozama, és húsminősége, ezenkívül régebben igázásra is használták.
 
A [[20. század]] első éveiben megváltozott a tenyésztés iránya, a küllem helyett a termelékenység került előtérbe. Kiválogatták a jó termelőképességű egyedeket, majd a továbbtenyésztésük után már küllemre szelektáltak. Az új fajta kialakításába bevonták a tájfajtákat, amelyek a bonyhádi kivételével az [[1940-es évek]]re beleolvadtak az újonnan kialakult magyar tarka fajtába. A magyar tarka szarvasmarha sokféle ősre visszavezethető nagyfokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti időben világrekorder tejtermelő egyedek is kerültek ki a fajtából. [[1942]]-re részaránya már elérte a 83%-ot.