„A Rajna kincse” változatai közötti eltérés

Loge nem csatlakozik az istenek ünnepi menetéhez, hanem elmélkedve visszamarad, és mindezt még világosabban kimondja: ''Végzetük felé sietnek ők, kik erősnek vélik létüket. Szinte szégyellem, hogy velük van dolgom; csábító kedvet érzek újra lobogó lánggá válni... Meggondolom még: ki tudja, mitévő leszek?''.<ref name="Rappl-ElsőSzöveg" />

==Zenéje==

''A Rajna kincse'' előjátéka során az Esz-dúr [[Akkord|hármashangzat]] csendül fel, mint a mitikus születés jelképe. Ez megelőlegezi a Ring egész világának a hangzásvilágát, mégpedig a kontra-Esz-t. Ennek melodikus csúcspontjai a Ring első [[vezérmotívum]]ának hordozói, amely az egész előjátékban uralkodik. A zenekar legmélyebb hangszereiről kiindulva egyre magasabb és világosabb regiszterekbe emelkedik: ez a ''születés motívuma''. A negyedik jelenetben hangzik el a ''természet motívum'', amely egyben [[Jörd|Erda]], a Földanya vezérmotívuma is. A keletkezés motívuma jelentőségteljesen önmaga visszafordításába torkollik, és így az elmúlás, az ''istenek alkonya motívumává'' válik. A függöny akkor megy fel, amikor az előjáték felfelé irányuló mozgása a tetőpontjára ér. Ez átvált az első [[rajna]]i [[sellő]] dalának lágy melódiájába, amely tekinthető a ''világ bölcsődalának'' is.<ref name="Rappl-ElsőZene">{{cite book|last=Rappl|first=Erich|title=Wagner operakalauz|pages=84-94|chapter=A Rajna kincse}}</ref>