„I. Johanna flamand grófnő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a →Élete |
a →Élete: kisebb formai javítások, |
||
26. sor:
== Élete ==
Apja '''IX. Balduin''' néven flamand gróf, '''VI. Balduin''' néven hainauti gróf; anyja '''Mária''', I. Henrik champagne-i gróf lánya.<ref>A ''Chronicon Hanoniense'' jegyezte fel ebben az évben "''filia comitis Henrici Maria''" és "''filium [comitis Flandrie] Theobaldum''" eljegyzését, utóbbi feltehetően "Balduinum"-ra vonatkozik. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 528.
Amikor apja halálhíre 1206. februárjában elért Flandriába, Johanna örökölte a flamand és a hainaut-i grófi címeket. Fülöp és a régensi tanács ezután Johanna nevében uralkodott, de hamarosan nehéz helyzetbe kerültek: 1206-ban Fülöp eljegyezte [[II. Fülöp Ágost francia király]] lányát és újdonsült apósa arra kényszerítette, hogy Johannát és húgát, [[II. Margit flamand grófnő|Margitot]] [[Párizs]]ba, a francia király udvarba küldje.<ref>Nicholas, D.: Medieval Flanders, p. 151.
Fülöp Ágost előbb eladta Johanna gyámságát egyik leghűségesebb támogatójának, Coucy grófjának, '''III. Enguerrand'''-nak, aki feltehetően feleségül akarta venni nagykorúsága elérése után. Bár ez a terv nem valósult meg, de Fülöp Ágost szervezte meg Johanna első házasságát is, férjének pedig '''Ferdinánd portugál herceg'''et (1188. március 24. - Noyon, 1233), [[I. Sancho portugál király]] fiát választotta.<ref>A ''De Rebus Hispaniæ'', Rodericus Ximenes krónikája rögzítette "''Ferdinandum''", "''Rex…Sancius''" fiatalabbik fiának és "''Flandriæ Comitissam''" házasságát. Roderici Toletani Archiepiscopi De Rebus Hispaniæ, Liber IX, VII, 5, RHGF XII, p. 383.</ref> A házasságra 1212. január 1-jén került sor Párizsban és Ferdinánd felesége jogán felvette a [[I. Ferdinánd flamand gróf|flamand grófi]] címet.
A házasságot követően Johanna és Ferdinánd visszaindult Flandriába, de útközben [[VIII. Lajos francia király|Lajos]], Fülöp Ágost fia foglyul ejtette őket, aki anyja örökségét, Artois grófságát akarta visszaszerezni (amit Johanna apja, Balduin foglalt vissza Fülöp Ágosttól 1198-ban. Johannát csak azután engedték szabadon, hogy beleegyezett ebbe. Lajos ezen felül elfoglalta Aire és Saint-Omer birtokokat is, amit az 1212. február 25-én aláírt Pont-à-Vedin-i szerződés aláírásával Johanna kénytelen volt elismerni.<ref>Nicholas, p. 152.
Nem is csoda, hogy Johanna és Ferdinánd egyik első dolga volt, hogy csatlakozzon [[János angol király|Földnélküli János]] angol király és IV. Ottó német-római császár franciaellenes szövetségéhez, valamint elüldözték a grófságból a francia királyhoz hű nemeseket. Fülöp Ágost 1213-ban Anglia elleni hadjáratot tervezett és Johanna megtagadta, hogy részt vegyen ebben. Válaszul a francia sereg feldúlta Flandriát és arra kényszerítette Ferdinándot, hogy Zeeland grófságában keressen menedéket.
1214-ben a flamand, angol és német sereg Fülöp Ágost ellen vonult és bár számszerűleg fölényben voltak, de az egyesült sereg súlyos vereséget szenvedett július 27-én [[Bouvines-i csata|Bouvines]] mellett. Johanna férje, Ferdinánd is a francia király fogságába esett és Párizsba vitték.<ref>Nicholas, pp. 152-3.
Az elkövetkező 12 évben Johanna egyedül uralkodott, amíg Ferdinánd fogságban maradt. Ez idő alatt Johannának számos nehézsége volt Flandriában: elhidegült Margit nővérétől, elsősorban annak öröksége és házasságai miatt. A kérdést tovább bonyolította, hogy 1225-ben felbukkant egy ál-Balduin, aki az 1205-ben bolgár fogságban elhunyt [[I. Balduin latin császár|I. Balduinnak]] vallotta magát, akit csak a következő évben fogtak el és végeztek ki. 1226-ban Johanna aláírta a melun-i szerződést, aminek értelmében Ferdinánd kiszabadult, váltságdíja 50000 arany volt.<ref>Nicholas, pp. 155-6.</ref>
1233-ban elhunyt Ferdinánd.<ref>A ''Continuatio Clarimariscensis'' jegyezte fel "''1233 VI Kal Aug''" dátummal "''Fernandus Flandriæ comes''" halálát. Hugonis Continuatio Clarimariscensis 1233, MGH SS XXIV, p. 101.</ref> Johanna csak 1237-ben házasodott újra<ref>Annak ellenére, hogy nem kapta meg a pápa engedélyét, mivel ő és férje túlságosan közeli vérrokonok voltak. Sturdza, p. 490.
== Családja és leszármazottai ==
|