„Pákey Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása |
|||
1. sor:
'''Pákey Lajos''', gyakran '''Pákei''' helyesírással ([[Kolozsvár]], [[1853]]. [[március 1.]] – Kolozsvár, [[1921]]. [[március 22.]]): kolozsvári építész.
[[Kép:Pakey Lajos sirja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Pákey Lajos sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]
Apja, id. Pékei Lajos, az Erdélyi Főkormányszék titkára, művelt és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsvári [[János Zsigmond Unitárius Kollégium|unitárius kollégium]]ban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapesti József Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dán [[Theophil Hansen]] tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében. [[1880]]-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számára ''Építéstan'', ''Építési alaktan'' és ''Építési anyagismeret'' címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsvári [[Mátyás király
Sem tanárként, sem építészként nem keresett új utakat, hanem a kiforrott eredmények szép és hasznos alkalmazását tekintette hivatásának. Élete végén elkezdte összegyűjteni Kolozsvár építészeti emlékeit, de ezt részben az [[I. világháború]], részben időskori [[érelmeszesedés]]e miatt nem sikerült befejeznie. Rajzai az Unitárius Püspökség levéltárába, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek. A gyűjtemény egy része megjelent az Erdélyi Múzeumban (1944). 1983-84-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeuma tárlatot rendezett Székesfehérváron ezekből a rajzokból.
| |||