„Iron Fist” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
a
Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása
a (Bot: következő hozzáadása: fi:Iron Fist)
a (Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása)
<li>''[[Rolling Stone]]'' {{rating-5|4}} [http://www.rollingstone.com/artists/motorhead/albums/album/118186/review/6067992/iron_fist link] {{en}}</li>
</ul>
| előző = ''[[No Sleep 'til’til Hammersmith]]''<br />([[1981]])
| jelenlegi = '''''Iron Fist'''''<br />([[1982]])
| következő = ''[[Another Perfect Day]]''<br />([[1983]])
Az előző két Motörhead album sikere nyomán a zenekar úgy gondolta, a következő nagylemez producerei feladatait nem bízzák külsős szakemberre. A gitáros Eddie Clarke az előző év végén a [[Tank (együttes)|Tank]] együttes bemutatkozó lemezén dolgozott Will Reid Dickkel közösen és végül az ''Iron Fist'' felvételeit is ez a kettős irányította. A hangzás szempontjából nem volt a legjobb választás. Ettől eltekintve az album tartalmaz néhány igazi koncertfavoritot, mint a címadó "Iron Fist", a "Heart of Stone" vagy a "(Don't Let 'em) Grind You Down".
 
A lemez nem tudta megismételni a ''[[No Sleep 'til’til Hammersmith]]'' album listavezető sikerét, a 4. helyig jutott. A lemezbemutató turné első állomása a megjelenés után egy hónappal [[Toronto]]ban volt, amiről később koncertvideó is megjelent. A következő, [[New York]]-i fellépést követően azonban a csalódott Clarke bejelentette, hogy kilép a zenekarból. Így az ''Iron Fist'' lett a klasszikus felállás utolsó stúdióalbuma és ezzel a Motörhead túljutott karrierje első csúcspontján.
 
A turnét a [[Thin Lizzy]] gitáros Brian 'Robbo' Robertsonnal folytatták, aki aztán a következő Motörhead albumon is lehetőséget kapott.
19 683

szerkesztés