„Epiruszi Despotátus” változatai közötti eltérés

Az új despota Mihály féltestvére, Theodor lett, aki azon nyomban támadást indított a Thesszalonikéi Királyság ellen. Közben az egyre erősödő [[bolgárok]]kal is harcolt. [[I. Henrik latin császár|Flandriai Henrik]] meghalt az ellentámadás során, [[Franciaország]]ból érkező örökösét, Courtenay-i Pétert pedig [[1217]]-ben Theodor elfogta, és valószínűleg meggyilkoltatta két év rabság után. A [[Nikaiai Császárság]] miatt ellenlépéseket tenni képtelen [[Latin Császárság]]tól [[1224]]-ben sikerült elfoglalnia [[Szaloniki|Thesszalonikét]], majd miután [[1225]]-ben [[III. János nikaiai császár]] megszerezte [[Drinápoly]]t, Theodor gyorsan elragadta tőle. A bolgárokkal szövetkezve felszabadította a latin uralom alól [[ThrakiaTrákia|ThrakiátTrákiát]], majd [[1227]]-ben bizánci császárrá koronáztatta magát, ám uralmát sem alattvalói, sem a pátriárka nem ismerte el. [[1230]]-ban az elbizakodott Theodor felbontotta a bolgár szövetséget abban a reményben, hogy legyőzheti [[II. Iván Aszen]]t, ám épp a fordítottja történt: a cár a [[Klokotnicai csata|klokotnicai csatában]] legyőzte, elfogta és megvakíttatta, így Theodort unokaöccse, II. Mihály követte a trónon. Később szabadon engedték a legyőzött despotát, aki [[Thesszália|Thesszáliában]] uralkodott fivérével, Mánuellel közösen.