„Fazsindely” változatai közötti eltérés

Két fő fajtája a hasított és a fűrészelt zsindely. (Készítenek egyik oldalán hasított, a másikon fűrészelt zsindelyt is.) A hasított zsindely előállítása időigényesebb és ezért drágább, de jobban ellenáll a nedvességnek, mivel rostjai nem sérülnek. A 19–20. században zsindelykészítéssel foglalkozó székelyföldi faluban, [[Kászonjakabfalva|Kászonjakabfalván]] a mester előbb fűrésszel 50–75 cm hosszú darabokra vágta a [[lucfenyő]]tőkét, majd a darabokat a fejszére (másutt a zsindelyező késre vagy a [[Ék|hasítóékre]]) fabottal (másutt fakalapáccsal), óvatosan mért csapásokkal („felezővágásokkal”) sugárban előbb félbe, majd négy negyedre, végül kisebb szilánkokra vágta. (A hasítás munkafázisát néhol hidraulikus erővel végezték.) Az így kapott szilánkokat kézvonópadba ''(faragókecske, csikó)'' téve, [[kézivonó]]val az alsó élénél 10–15 cm szélesre alakította, a felső fokát pedig hornyolópadban, hornyolóval hornyolta ''(fáncolták).'' Ezután ''galickába'' téve megszárította. (Nyugat-Európában [[Füstölés|megfüstölték]] v. [[Szurok|kátrányozták]].) Ezen a módon naponta ezer zsindelyt lehetett elkészíteni. A zsindelyt régen ki is festették (pirosra vagy zöldre).

 

 

==Története==