|
A kínai naptár legrégebbi nyomait az [[i. e. 2. évezred]]ben uralkodó Shang-dinasztia idejéből fennmaradt jóscsontokon találták meg. Úgy tűnik, ez egy tizenkét hónapból álló luniszoláris évet mutat meg, de néha egy tizenharmadik, esetleg tizennegyedik hónapot is beiktattak, hogy megelőzzék a naptár elcsúszását. A napok feljegyzéséhez már ekkor is használták a hatvanas rendszert. A hagyományok szerint ebben az időben az év a téli napfordulót követő első újhold után kezdődik.
A Tavaszitavaszi és őszi évkönyvekhez hasonló, a Zu-dinasztia idején készült feljegyzésekből jobban meg lehet ismerni az akkor használt naptáratnaptárt. Egy év ekkor tizenkét hónapból állt, mely felváltva 29 édés 30 napos volt (amihez időnként hozzáadtak még egy napot, hogy áthidalják a holdfázisok és a naptár közti eltérést). Az évek végén kiegyenlítésül szerepelhetett esetleg szökőhónap is.
Egy idő eltetlte után ezek a saját elhatározás alapján hozzáadott további napok vagy hónapok a különböző államok között jelentős eltérést tudtak okozni. Emiatt fordul elő, hogy az Évkönyvekhezévkönyvekhez hasonlóan több más kiadvány is feltünteti, hogy az általa alkalmazott naptár összhangban van az uralkodói naptárral.
Habár a hagyomány úgy tartja, hogy a Zhou -naptárban az év a téli napfordulót megelőző újholddal kezdődik, a Tavaszitavaszi és őszi évkönyvek azt mutatják, hogy a Jin -naptár (amit a Shang -dinasztia használt és amiben az év a téli napfordulót követő első újholdkor kezdődik) használatban volt a Kr. e. VII. sz. közepéig és az év kezdete egy hónappal visszatolódott kb. [[i. e. 650]] körül.
A Háborúzó Államok Korának kezdetével az asztronómia és matematika fejlődése lehetővé tette a kiszámított naptárak készítését (amibe szabályok szerint iktatnak be hónapokat, napokat és nem önkényesen). A Kr. e. 484-ben kezdődő ''sìfēn'' 四分 (maradék negyed) naptár volt az első kiszámolt kínai naptár. Neve onnan ered, hogy szoláris évet használt, ami 365 <math>\frac {1}{4} </math> napból állt (hasonlóan a Kr. e. 1. századi római Julianus -naptárhoz) és egy 19 éves (235 hónapos) periódust, amit nyugaton Metóni évhossznak[[Meton-ciklus]]ként ismernek.
[[Kr. e. 256]]-ban, mikor az utolsó Zhou király átadta területeit Qinnek, egy új naptárt (a Qin -naptárt) kezdték használni. Ez megtartotta a Sifen -naptár alapelveit, kivéve, hogy az év egy hónappal korábban kezdődött (a téli napéjegyenlőség előtti második újhold, ami most az év második hónapjára esik). A Qin -naptárt a Qin -dinasztia alatt használták és a nyugati Han -dinasztia kezdetén.
=== Taichu naptár ===
| 