„A Rajna kincse” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
defsort |
|||
97. sor:
[[Fájl:Ring16.jpg|200px|bélyegkép|Donner vihart gerjeszt]]
A szín megváltozik, a Rajna mélye helyett az istenek világában találja magát a néző, ahol szintén véget ért a paradicsomi boldogság, amióta az istenek ura, [[Odin|Wotan]] hatalomra vágyik. Idejét a [[Valhalla]] megépítése köti le. Az erőd megépítését felesége Fricka is támogatja, aki azt reméli, hogy ezáltal sikerül otthont teremtenie számára és férje számára és így Wotan nem tekint majd a halandók nők felé. A nagyon is emberi, bölcsesség híján való, vakon mindent megkívánó Wotan vágya azonban teljesen más természetű mint Alberiché. Őt nem a bosszúvágy hajtja, hanem a szerelmi boldogság mérhetetlen élvezete ösztönzi a világ fölötti uralom megszerzésére. A Valhallát az óriások építik meg, s munkájukért [[Freyja|Freiát]], a szépség istennőjét követelik, az istennőt, akinek fényalakja az istenek birodalmában ugyanolyan szimbolikus jelentőségű mint amilyen a Rajna kincse volt. Freia az aranyalmák őrzője, amelyek az istenek örök életének a biztosítékai. Amikor az óriások megszerzik Freiát az almák rothadni kezdenek, az istenek pedig öregedni. Ez arra készteti Wotant, hogy úgy döntsön, nem tartja be az óriásokkal kötött szerződést. Wotan a szerelmet (Freia) és a hatalmat (gyűrű) is meg akarja szerezni. [[Loki|Loge]], a veszedelmes tanácsadó és csábító megígéri, hogy megszerzi számára a csalás eszközét. Ő a természetes tudás megtestesülése, az őselem, amely mindenkit és senkit sem szolgál. Ő [[Lucifer]] megtestesítője. Csak ''A Rajna kincsében'' jelenik meg emberi alakban, a következő három operában csak tűz formájában van jelen. Mindenki gyűlöli, fél tőle és megveti, mert mindenkor készséggel adott tanácsainak igazságát a szenvedélyektől mentes fölény iróniája hatja át. Tanácsa azért olyan veszedelmes, mert nem tartalmaz figyelmeztetést. Wotan hatalomra vágyott, és Loge tanácsára szerződött az óriásokkal. Loge azt is megígérte, hogy megkeresi a módját, hogyan és mivel helyettesítsék Freiát (a szerelmet) és miképpen fizessék ki az óriásokat. De amikor az óriások fizetségüket követelik Wotantól, Loge kijelenti, hogy keresése hiábavaló volt: ''A világban mi sem elég gazdag, hogy kárpótolhatná a férfit a nő adta gyönyörért és értékért.'' Később azonban, szinte mellékesen, megemlíti Alberichet, aki az arany kedvéért megátkozta a szerelmet. Az arany megemlítése varázserőként hat a perlekedőkre, óriásokra és istenekre egyaránt. [[Fafnir|Fafner]], az óriás pedig végzetes és mély értelmű felismerés birtokába jut: ''Örök ifjúságot is nyer, ki azt az arany varázsával keríti hatalmába''. Az óriások hajlandók elfogadni Alberich aranyát cserében Freiáért, de amikor Wotan vonakodik attól, hogy az óriások érdekében rabolni induljon, azok elrabolják az istennőt. Azonnal köd borítja be az istenek alakját, mindnyájan öregnek látszanak, elszürkülnek. Wotan ekkor tudatára ébred annak, hogy mind ő maga, mind társai megsemmisülnek, ha Freia nincs velük, kénytelen tehát megkockáztatni az utat Nibelheimbe.<ref name="Rappl-ElsőSzöveg" /><ref name="Batta">{{cite book|last=Batta|first=András|title=Opera|pages=801}}</ref>
129. sor:
{{Portál|zene||opera}}
{{DEFAULTSORT:A Rajna Kincse}}
[[Kategória:Wagner-operák]]
|