„Snellius–Descartes-törvény” változatai közötti eltérés

A '''fénytörés törvényének''' kvantitatív megfogalmazása [[Willebrord van Roijen Snellius]] (1591-16261591–1626) [[hollandok|holland]] csillagász és matematikus, valamint [[René Descartes]] (1596-16501596–1650) [[franciák|francia]] filozófus, matematikus és természettudós nevéhez köthető.

* A beeső fénysugár[[fény]]sugár, a beesési merőleges és a megtört fénysugár egy síkban van, és

* Aa beesési [[szög]] ([[alfa|α]]) szinuszának[[szinusz]]ának és a törési szög ([[béta|β]]) szinuszának aránya a közegekben mért terjedési sebességek[[sebesség]]ek (<math>c_1</math>, <math>c_2</math>) arányával egyenlő, ami megegyezik a két [[közeg]] relatív törésmutatójával[[törésmutató]]jával (<math>n_{212,1}</math>)., azaz

::<math>\frac{\sin \alpha}{\sin \beta} = \frac{c_1}{c_2} = n_{212,1}</math><!--

Snellius és [[Descartes]] kortársa, [[Pierre Fermat]] (1601-16651601–1665) francia matematikus és fizikus ezeket a törvényeket egyetlen közös elvre vezette vissza. A '''„legrövidebb idő elve”''' vagy '''[[Fermat-elv (optika)|Fermat-elv]]''' (1662) alapgondolata a következő volt: két pont között a geometriailag lehetséges (szomszédos) utak közül '''a fény a valóságban azt a pályát követi, amelynek a megtételéhez a legrövidebb időre van szüksége'''. Ebből például már a homogén közegben[[közeg]]ben való [[egyenes]] vonalú terjedés magától értetődően következik, mint ahogy a fényút megfordíthatóságának elve is. Fermat elve azért is jelentős, mert a természet egyszerűségén kívül nem támaszkodik semmilyen fajta mélyebb metafizikai[[metafizika]]i megalapozásra, mégis a geometriai[[geometria]]i [[optika]] minden törvényszerűsége levezethető belőle.<br />