„Kvantum-színdinamika” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

A '''kvantum-színdinamika''' az [[erős kölcsönhatás]], azaz a [[hadronok]] ([[proton]], [[neutron]], [[mezon]]ok) közötti alapvető vonzóerő [[kvantumelmélet]]e. Ez a vonzóerő tartja össze az atommagot. Ez például annak okozója, hogy bár a [[proton]]ok azonos elektromos töltésük révén taszítják egymást azok az atommagban együtt maradnak, mert az erős kölcsönhatás rövid távolságokban a [[kvantumelektrodinamika|kvantumelektrodinamikából]] ismert elektrosztatikus taszítóerőt sokkal túlszárnyalja. Az erős kölcsönhatás vonzóereje a többi alapvető kölcsönhatással ellentétben a hatótávolsággal '''növekszik''', mintha csak a részecskéket egy gumiszalag kötné össze. A gumiszalag analógiáját használva a részecskefizikában az összekötő erőt a [[gluon]]ok képviselik. A kvantum-színdinamika (az angol nyelvben Quantum Chromo Dynamics, QCD) egy [[kvantumtérelmélet]], nevezetesen egy nem-ábeli [[SU(3)]] [[mértékelmélet (fizika)|mértékelmélet]], ami a [[részecskefizika]] [[standard modell]]jének igen fontos alkotórésze. Számos kísérleti eredmény alátámasztja érvényességét.

 

 

* Effektív elméletek használhatók néhány speciális probléma vizsgálatakor, ilyenkor a Lagrange-függvény valamilyen paraméterének sorfejtését használják. A legismertebb a „királis effektív elmélet” (a könnyűkvarkok tömegének 0 körüli sorfejtése) és a „nehézkvark effektív elmélet” (a nehézkvarkok tömegének végtelen körüli sorfejtése).

 

[[Kategória:Részecskefizika]]