„Harmadik átmeneti kor” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Magyar Nagylexikon → Magyar nagylexikon |
a Sablon:Magyar nagylexikon forrássablon beszúrása |
||
1. sor:
[[Fájl:Psusennes I mask.jpg|right|250px|thumb|I. Pszuszennész halotti maszkja Taniszból]]
A '''harmadik átmeneti kor''' [[Az ókori Egyiptom|Egyiptom]] történelmében a XXI. dinasztiától számítódik. A korszak végének jelölésében a források nem egységesek. A
== A birodalom gyengülése ==
6. sor:
[[XI. Ramszesz]] halálával letűnt a történelmi porondról a XX. dinasztia. Thébában Herihor, Ámon főpapja megragadta az alkalmat, hogy megszerezze a királyi címet. De tényleges hatalomra csak Thébában tudott szert tenni, mert Taniszban is megjelent egy új király, Szmendész, aki a XX. dinasztia oldalági leszármazottja volt és a felesége révén formálhatott jogot a fáraók kettős koronájára. A központi hatalom gyengülésével óriásira nőtt a közigazgatás szerepe, s ennek vezetője a vezír lépett elő első számú vezetővé. Így lett Szmendész, az alsó-egyiptomi vezír fáraóvá. Egyiptom kifelé igyekezett egységes állam képét mutatni. E célból a taniszi királyi ház és a thébai főpapi ház többször összeházasodással is lépéseket tett a hatalom egyesítésére, de nem sok sikerrel. A thébai főpapok névleg ugyan a taniszi fáraó vazallusai voltak, a fáraók időszámítását használták, ténylegesen azonban önálló állami létet teremtettek az általuk ellenőrzött Felső-Egyiptomban.
Amon főpapjainak emelkedése rangban és hatalomban háttérbe szorította a többi isten kultuszát, amely egyre inkább csak arra szolgált, hogy Amon nagyságát növelje. Ebben az időben jobbára úgy tekintettek az istenekre, mint Amon teremtő erejének kisugárzására. Ebből a korból származó halotti papiruszok már nem a halál istenének, [[Ozirisz]]nak, hanem Amonnak tulajdonítják azt a hatalmat, hogy elbírálja, az istenek közé emelje a túlvilágra érkezőt.
Mivel mind az Amon papság, mind a fáraók a hadseregre támaszkodva akarták hatalmukat növelni, a tábornokok ráébredtek kivételes helyzetükre. Ennek eredményeként a XXI. dinasztia 5. uralkodója, a líbiai eredetű [[I. Oszorkon]] (Oszokhor <ref name="Mnlex">
Bár a Taniszban feltárt, a [[Királyok Völgye|Királyok Völgyének]] pompájához nem hasonlítható királysírokból s a thébai nekropoliszban megbolygatott királyi múmiák újratekercselését és ceremoniális elhelyezését leíró jegyzőkönyvekből ismert a XXI.dinasztia uralkodóinak és főpapjainak neve, a dinasztia végződéséről mégis kevésbé tudunk, mint eredetéről. Az utolsó király, [[II. Pszuszennész]] Amon főpapja volt, aki személyében egyesítette a két királyságot, anélkül azonban, hogy azokat egységes egésszé alakította volna.
40. sor:
| -
| width="35%" valign="top" |
*'''XXI. dinasztia'''
285. sor:
== Források ==
*{{MNL|7|97–98., 100–104}}
*Allessandro Bongioanni: Ókori civilizációk: Egyiptom . GABO Kiadó 2003. ISBN 963 9526 01 0
*J. Baines- J. Málek: Az ókori Egyiptom atlasza. Helikon Kiadó 1992. ISBN 963 208 068 8
|