„Isztambul tömegközlekedése” változatai közötti eltérés

'''[[Isztambul]]ban''' számos tömegközlekedési eszköz áll a város több mint 10 millió lakosának rendelkezésére. A város [[tömegközlekedés]]ének kezdete [[1869]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-ára]]<ref>[http://www.iett.gov.tr/en/section.php?sid=12 IETT Brief History]</ref> datálható. Ekkor írták alá az [[Oszmán Birodalom]] fővárosában létesítendő [[közúti vasút]]i hálózat építéséről és működtetéséről szóló, 40 évre érvényes [[koncessziós szerződés]]t. A 4 vonalon működő [[lóvasút]] [[1871]]-ben indult, és már az első évben 4 és fél millió utast szállított.

''Zeytinburnu'' és ''Kabataş'' között jár Isztambul modern, T1 jelzésű villamosa, amely a történelmi félsziget fő közlekedési eszköze. Reggel 6:00 és éjfél között közlekedik a 1413,2&nbsp;km hosszú vonalán, 24 állomását jó esetben 4350 perc alatt futja be<ref>{{cite web|url=http://www.istanbul-ulasim.com.tr/default.asp?menu_id=3&sayfa_id=3|title=Zeytinburnu-Kabataş|publisher=İETT|language=török|accessdate=2008-11-12}}</ref> az [[ABB]] által gyártott szerelvény. Általában védett pályán halad, de a ''Topkapi'' palota környékén és ''Eminönü''ben a keskeny utcákon az autók is a síneken közlekednek, így a közlekedési dugók a villamost is lelassítják.

Az első [[villamos]]ok [[1869]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] indultak el Isztambul utcáin a Tophane-Ortaköy vonalon<ref name=IETT_NV>[http://www.iett.gov.tr/en/section.php?sid=45 IETT Nostalgic Tramway]</ref>. ([[Párizs]]ban [[1854]], [[London]]ban [[1860]] óta villamosozhatnak az emberek.<ref name=IETT_NV />) ''Krepano Efendi'' által alapított ''Dersaadet Tramway Establishment'' cég üzemeltette és fejlesztette a [[lóvasút|lóvontatású vasutakat]], [[1871]]-ben már négy vonal működött: ''Azapkapı-Galata'', ''Aksaray-Yedikule'', ''Aksaray-Topkapi'' és ''Eminönü-Aksaray''<ref name=IETT_NV />. A vonalak tovább épültek, sőt, a birodalom többi városában is (például [[Damaszkusz]], [[Bagdad]], [[İzmir]]) hamarosan elindult a lóvasút. A Védelmi Minisztérium az [[első Balkán-háború]] során, [[1912]]-ben felvásárolta a lovakat és a frontra küldte őket, így több mint egy évig szünetelt a vasút üzemeltetése. [[1914]]. [[február 2.|február 2-án]] villamosították a vonalakat. [[1928]]. [[június 8.|június 8-án]] indult el az első villamos az ázsiai oldalon ''Üsküdar'' és ''Kisikli'' között.

1939-ben államosították, [[1939]]. [[június 16.|június 16-ától]] a város tulajdonába kerültek a vonalak<ref name=IETT_NV />. [[1950]]-re a villamosvonalak hossza elérte a 130&nbsp;km-t.

Az európai oldalon [[1961]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]], az [[anatólia]]i oldalon [[1966]]. [[november 14.|november 14-én]] szüntették meg a villamos vasutat<ref name=IETT_NV />. ([[1961]]. [[május 27.|május 27-én]] [[trolibusz]]okat állítottak forgalomba ''Topkapi'' és ''Eminönü'' között a megszűnő villamos helyett, de csakhamar ezeket is leállították.)

[[1990]]-ben a ''Tünel''-''Taksim'' vonalon, 1640 méteres pályahosszon<ref name=IETT_NV /> újraindították a régi isztambuli [[villamos]]okat, főleg turisztikai látványosságként. [[2003]]. [[november 1.|november 1-jén]] az anatóliai oldalon is újraindult egy nosztalgiavillamos ''Kadiköy'' és ''Moda'' között, a 2,6&nbsp;km hosszú pályán 10 állomással.

A [[metró]] építése [[1992]]-ben kezdődött, és az első vonal [[2000]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] nyílt meg ''Taksim'' és ''4. Levent'' között<ref name=IETT_M>[http://www.iett.gov.tr/en/section.php?sid=43 IETT Metro]</ref>. A vonal 8,5&nbsp;km hosszú és 6 állomása van, melyek – a [[budapest]]i [[Észak–déli metró|3-as metró]]hoz hasonlóan – mind különböző színűek. Jelenleg 8 darab 4 kocsis szerelvény fut átlagosan 5 percenként, napi mintegy 180&nbsp;000 embert szállítva<ref name=IRS>[http://www.istanbul-ulasim.com.tr/en/default.asp?menu_id=1&sayfa_id=1 Istanbul Rail Systems]</ref>. A szerelvény 12 perc alatt ér végig a vonalon. A pályát a felszín megbontásával építették, és egy 9,0 erősségű [[földrengés]]nek is ellenáll.

Isztambul tömegközlekedésének java részét a buszok adják. 2001-ben a buszok száma elérte a 2580-at<ref name=IETT_B />, melynek nagyjából fele [[Ikarus]] gyártmányú<ref name=enwik>[[:en:IETT#Bus_system]]</ref>. Jelentős gyártmányok még: [[MAN]], [[Mercedes-Benz]] és [[DAF]].

A villamosokat üzemeltető ''Dersaadet Tramway Establishment'' cég [[1926]]-ban engedélyt kapott 4 buszjárat beindítására<ref name=IETT_B>[http://www.iett.gov.tr/en/section.php?sid=29 IETT Buses]</ref> a villamosokat segítendő – és ezzel megindult Isztambul buszközlekedése. A ''Bağlarbaşı'' remízraktárt átalakították buszgarázzsá [[1928]]-ban<ref name=IETT_B />, és ''Renault Scania'' buszok szolgáltak az első, Beyazıt-Karaköy vonalon. [[1942]]-ben az – akkor már – IETT lecserélte a buszokat 9 darab White típusúra<ref name=IETT_B />. Fokozatos beszerzések során [[1944]]-re már 29 buszból állt a flotta<ref name=IETT_B />, többségük Scania-Vabis svéd busz volt. [[1946]]. [[október 17.|október 17-én]] tűz ütött ki az [[ankara]]i garázsban<ref name=IETT_B />. Az ottani veszteséget az isztambuli buszokkal pótolták. Csakhamar ismét beindult a buszközlekedés, [[1955]]-re 12 busz rótta Isztambul útjait. [[Škoda (művek)Holding|Škoda]], [[Bussing]] és [[Magirus]] buszok érkeztek, így 5 évvel később már 525 busz közlekedett a városban<ref name=IETT_B />. A Mercedes-Benz, Magirus és Ikarus buszok a [[1970-es évek|70-es]], [[1980-as évek|80-as]] években érkeztek, kicsit később majd' 500 MAN gép állt szolgálatba. Az [[1997]]-ben beszerzett, [[Euro 2]]-es motorral szerelt, Mercedes buszokkal 2580-ra növekedett az IETT buszflottája<ref name=IETT_B />.