Főmenü megnyitása

Módosítások

==A címerábrák szimbolikája==
 
Maurice Keen ''Chivalry'' <ref>Yale University Press, New Haven, 1984</ref> című könyvében kifejti, hogy a harcban már régóta használtak különféle jelvényeket a harcosok megkülönböztetésére. A középkori lovagoknál, akik tetőtől talpig páncéllal voltak beborítva, a festett pajzs lett az, amely meghatározta a harcos identitását és a származás fontosságának növekedésével, a 13. századtól a címerek örökletessé váltak, melyeket a heroldok és címerkirályok alaposan definiált szabályok által szabályoztak. Ezáltal a családi címer, melyet a lovag örökölt, jóval több lett, mint egy megkülönböztető jelvény, mivel a címerben testesült meg a családi büszkeség és történelem, amely egy rendkívül precíz jelképrendszer által a hősi erény mintája lett, melynek viselése megtisztelő volt a lovagra nézve és semmit sem tehetett, mely ezen foltot ejthetett volna.
Felix Cadet de Gassicourt és Du Roure de Paulin szerint (L'hermétisme dans l'art héraldique. Paris 1907) minden vallás és tudomány alapját a jelképek alkotják. Amíg azonban a jelképeket mindenki láthatja, azok értelmezése általában csak a beavatottak számára van fenntartva. Véleménye szerint ugyanez történt a heraldikával is, mert a címereket csak azok érthették meg, akik azonos értékekkel rendelkeztek. A középkor mélyreható szimbolizmusával átszőtt légkörében szerinte illogikus azt feltételezni, hogy a címereket mindenféle jelképes ok nélkül tervezték meg, anélkül, hogy tudták volna, a jelképek mit jelentenek. Ezért szerinte a címerben látható mesteralakokat és címerképeket sem véletlenül választották ki, használatuk nemcsak a címerviselő puszta szeszélyének és képzeletének az eredménye. Ezzel az elmélettel nem értenek egyet azok, akik szerint a heraldikának nincs jelképes alapja és csupán az általános felfogás és értelmezés eredménye.
 
[[José de Aldazaval]] szerint <ref>A''rte de Escudos de Armas''. Pamplona, 1775</ref> a címertan feltalálása azt szolgálta, hogy az ősök fénye és tisztelete fennmaradhasson a családban és azt a víziót erősítette, hogy a családtagok megőrzik dicső tetteiket.
Robert Viel szerint (Les origines symboliques du blason. Paris 1972) a heraldika pusztán a hősi lovagok és tornák korának visszatükröződése, amikor a küzdő felek arcát teljesen eltakarta a zárt sisak, ezért kénytelenek voltak olyan jelképeket létrehozni, melyek generációról generációra öröklődve a 13. században az első címerpajzsokká váltak. Használatuk szorosan kapcsolódott a címerviselő személyiségéhez és jelleméhez. Ezen pajzsok tehát egyfajta nyitott könyvet alkottak, melyek pontosan ki tudták fejezni a viselőjük körülményeit és természetét.
 
Felix Cadet de Gassicourt és baron Edmond Du Roure de Paulin szerint (<ref>''L'hermétisme dans l'art héraldique''. Paris, 1907)</ref> minden vallás és tudomány alapját a jelképek alkotják. Amíg azonban a jelképeket mindenki láthatja, azok értelmezése általában csak a beavatottak számára van fenntartva. Véleménye szerint ugyanezUgyanez történt a heraldikával is, mert a címereket csak azok érthették meg, akik azonos értékekkel rendelkeztek. A középkor mélyreható szimbolizmusával átszőtt légkörében szerinte illogikus azt feltételezni, hogy a címereket mindenfélemindenfélére jelképes ok nélkül tervezték meg, anélkül, hogy tudták volna, a jelképek mit jelentenek. Ezért szerinte a címerben látható mesteralakokat és címerképeket sem véletlenül választották ki, használatuk nemcsak a címerviselő puszta szeszélyének és képzeletének az eredménye. Ezzel az elmélettel nem értenek egyet azok, akik szerint a heraldikának nincs jelképes alapja és csupán az általános felfogás és értelmezés eredménye.
Pascal Gambirasio d'Asseux (La voie du blason, Lecture spirituelle des armoiries. Paris 1997) azzal érvel, hogy a címer a tulajdonosa egyfajta spirituális portréjaként szolgál, mely arra sarkall bennünket, hogy mélyedjünk el a [[leszármazás|leszármazói]] történelmében, eszményeiben és tetteiben. A [[címer]], melyet az ősi időkben az úrfi-jelöltek kaptak, olyan üres fémtábla volt, melyet tetteikkel és teljesítményeikkel tölthettek meg és válthattak élő képekké és hagyhattak az [[utód]]aikra egyfajta családi ikonként. A fiatalabb generációk ezt megőrizhetik és tisztelhetik, és így ez a leszármazók számára az identitás jelvénye, valamint a kapcsolatuk kifejezője volt.
 
Robert Viel szerintúgy (vélte <ref>''Les origines symboliques du blason''. Paris, 1972)</ref>, hogy a heraldika nem pusztán a hősi lovagok és tornák korának visszatükröződése,. amikorMivel a küzdő felek arcát teljesen eltakarta a zárt sisak, ezért kénytelenek voltak olyan jelképeket létrehozni, melyek generációról generációra öröklődve a 13. században az első címerpajzsokká váltak. Használatuk szorosan kapcsolódott a címerviselő személyiségéhezegyéniségéhez és jelleméhezjellemvonásaihoz. Ezen pajzsok tehát egyfajta nyitott könyvet alkottak, melyek pontosan ki tudták fejezni a viselőjük körülményeit és természetétjellemzőit.
Michel de Pastoureau (Figures de I'héraldique. Paris 1996) a címerek jelentőségéről szólva azt hangsúlyozza, hogy tanulmányozásuk nemcsak a címerviselő személyének a meghatározását teszi lehetővé, hanem rávilágít a személyiségükre is, ami mára új címerszemlélethez vezetett, amikor igyekszünk felderíteni a színválasztás, a pajzstagolás stb. minden okát és értelmét, melyek azok törekvésein és gondolatain vagy kulturális hóbortjain alapultak, akik létrehozták vagy használták ezen heraldikai jelképeket. A címer jelképei és a viselőjükhöz kapcsolódó hírnév és képzelet, a heraldikai szimbolizmus által, mely egyszerre konkrét és költői, szorosan kapcsolódik a címerviselő személyiségéhez.
 
Pascal Gambirasio d'Asseux (<ref>''La voie du blason,. Lecture spirituelle des armoiries''. Paris, 1997)</ref> azzal érvel, hogy a címer a tulajdonosa egyfajta spirituális portréjaként szolgál, mely arra sarkall bennünket, hogy mélyedjünk el a [[leszármazásHeraldikai lexikon/Leszármazás|leszármazóileszármazók]] történelmében, eszményeiben és tetteiben. A [[címer]]pajzs, melyet aza ősirégi időkbenkorokban az úrfi-jelöltekúrjelöltek kaptakviseltek, olyan üres fémtáblaacéltábla volt, melyet tetteikkeltetteik és teljesítményeikkelteljesítményeik tartalmával tölthettek meg és, válthattak élő képekkéképekre és hagyhattak az [[Heraldikai lexikon/Utód|utód]]aikra egyfajta családi ikonként. A fiatalabb generációk ezt megőrizhetikmegőrizhették és tisztelhetikmegbecsülhették, ésami így ez a leszármazók számára az identitás jelvénye, valamint aaz kapcsolatukösszetartozás kifejezőjekifejeződése voltlett.
Nicolas Vernot az Armorial General de France számos címerének vizsgálata után (Les allusions politiques dans les armoiries comtoises enregistrées dans l’armorial général de 1696 » (“political allusions in the Franche-Comtée arms registered in the 1996 armorial”) In: Archives Héraldiques Suisses 2001, tome II.) azt hangsúlyozza, hogy kétség sem fér hozzá, hogy a címereket a viselőjük dicsőségének növelésére hozták létre. Ez nem tipikusan egyéni jellegzetesség, mert a tanulmányozott címerek létrehozására használatba vett számos címerábrát és heraldikai motívumot nem véletlenül választották ki, hanem azok a művön szereplő családok szociális törekvéseinek kifejezésére szolgáltak. A címerek így pontos forrásaként szolgálnak minden kor kulturális ismereteinek felderítéséhez. Vernot ezért a címereket a családi identitás alapvető elemeként határozza meg, mert ezek megmutatják a család ideológiai, szakmai stb. motivációit az adott társadalom erőviszonyai között.
 
Michel de Pastoureau (<ref>''Figures de I'héraldique''. Paris, 1996)</ref> a címerek jelentőségéről szólva azt hangsúlyozza, hogy tanulmányozásuk nemcsak a címerviselőcímerviselők személyének a meghatározását teszi lehetővé, hanem rávilágít a személyiségükrejellemvonásaikra is,. amiEz mára új címerszemlélethez vezetett, amikor igyekszünk felderíteni a színválasztás, a pajzstagolás stb. minden okát és értelmét, melyek azok törekvéseinszándékain és gondolatainelképzelésein vagy kulturális hóbortjain alapultak, akik létrehozták vagy használták ezen heraldikai jelképeket. AMindenféle beszélő címer jelképeivagy ésolyan, aamelyik viselőjükhözutal kapcsolódóa hírnévcímerviselő és képzeletnevére, maguk a heraldikaicímer szimbolizmusábrái által,vagy melya egyszerrecímerviselő konkréthírneve, ésa költőiképzeletbeli címerek, ez mind szorosan kapcsolódik a címerviselő személyiségéhez, mégpedig a heraldikai szimbolizmus által, mely egyszerre konkrét és költői.
Ezért azt feltételezhetjük, hogy a címer jelképei mély szimbolizmus hatása alatt állnak. A heraldikai címerábrák kétféle hatás eredményeként jönnek létre: az adott ábra természete vagy jelentősége a valós világban, valamint a heraldikát létrehozó emberek tudatában élő képzelt értéke. Míg az elsőt a zoológia, a botanika vagy a természettudomány szempontjai szerint lehet értékelni, az utóbbi az emberi értelemben mítoszokként és hiedelmekként jelenik meg.
 
Nicolas Vernot az ''Armorial General de France'' számos címerének vizsgálata után (<ref>''Les allusions politiques dans les armoiries comtoises enregistrées dans l’armorial général de 1696 »'' (“political allusions in the Franche-Comtée arms registered in the 1996 armorial”) In: Archives Héraldiques Suisses 2001, tome II.)</ref> azt hangsúlyozza, hogy kétség sem fér hozzá, hogy a címereket a viselőjük dicsőségének növelésére hozták létre. Ez nem tipikusan egyéni jellegzetesség, mert a tanulmányozott címerek létrehozására címereknél használatba vett számos címerábrát és heraldikai motívumot nem véletlenül választottákválasztottak ki, hanem azok a művönműben szereplő családok szociálistársadalmi törekvéseinek kifejezésére szolgáltak. A címerek így pontosértékes forrásaként szolgálnak mindenaz adott kor kulturális ismereteinek felderítéséhez. Vernot ezért a címereket a családi identitás alapvető elemeként határozza meg, mert ezek megmutatjáklehetővé teszik a család ideológiaimotivációk, ideológiák, szakmaiszakmák stb. motivációittanulmányozását az adott társadalom erőviszonyai között.
 
Ezért azt feltételezhetjük, hogy a címer jelképei mély szimbolizmus hatása alatt állnak. A heraldikai címerábrák kétféle hatás eredményeként jönnek létre: az adott ábra természete vagy jelentősége a valós világban, valamint a heraldikát létrehozó emberek tudatában élő képzelt értéke. Míg az elsőt a zoológia, a botanika vagy a természettudomány szempontjai szerint lehet értékelni, az utóbbi az emberi értelemben mítoszokkéntmítoszként és hiedelmekkénthiedelemként jelenik meg.
 
Minden címerábra szimbolikus értéke azonban az általa képviselt tulajdonságoknak köszönhetően alakul ki. Elvileg minden ábra lehet pozitív vagy negatív jellegű. Egy ágaskodó, kinyújtott mancsú oroszlán nem ugyanaz, mint a fekvő, sebesültként ábrázolt vagy csonka oroszlán. Ez nem azt jelenti, hogy az első esetben a címerviselő magasztalja az elődeit, az utóbbi pedig lebecsüli, hanem az első esetben azt jelentheti, hogy az címerviselő az oroszlánnal „aktív“ módon fejezi ki utódai számára a saját bátorságát és kitűnőségét, míg a második esetben az oroszlán, mint egyfajta vadásztrófea „negatív“ módon jelképezi bátorságát, mellyel legyőzte az oroszlánt. Ugyanez mondható el a többi címerábráról is, a logikus megfontolások megtartásával.
 
A szimbólumok rendszeréhez tartozik az is, hogy egy adott címerábra hányszor fordul elő a pajzson, mert a számoknak is külön jelentése lehet. A különféle szimbólumok fontos szerepet töltenek be a Bibliában, különösen a KinyilatkoztatásbanJelenések könyvében, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a középkori ikonográfiára, mely. szerintEszerint Isten a világot a számok használatávaláltal teremtette meg. Órigenész és Szt. Ágoston, valamint a BibliaBibilia glosszátorai minden számnak külön jelentést tulajdonítottak. A középkori emberekre hatással volt a geometria és az aritmetika, melyeket a trivium és a quadrivium részeként tanítottak, miként azt Olivier Beigbeder kifejtiis (kifejti.<ref>''Lexique des Symboles''. Paris1969).Paris, 1969</ref>
 
Az 1-es egységszám, egyaránt kifejezi az emberi és isteni jelleget. A legtöbb állat, ember, növény és tárgy egyes szémban jelenik meg címerken. a A 2-es az ellentétek egységét fejezi ki (test és lélek stb.), míg a manicheizmuson alapuló albigens nézetekben az ellentétes princípiumok (jó és rossz, férfi és nő stb.) kifejeződése, melynek egyik megjelenítése lehet a [[Heraldikai lexikon/Szembenéző|szembenéző]] [[Heraldikai lexikon/Helyzet|helyzet]] a heraldikában. Ezen grafikai megoldás által a dualizmus az egységben oldódik fel. A 3-as a Szentháromság száma, melyet az egyenlőszárúegyenlő szárú háromszög fejez ki,. melynekEnnek éle a heraldikában lefelé mutat és így három címerábra esetén a szokásos helyzetük: kettő fent, egy lent. A 4-es a tetramorf, azaz négyalakú lény száma (mely a négy evangélistaevangélistát jelképező négy lényt: angyal = Máté; oroszlán = Márk; ökör = Lukács; sas = János, egy alakban ábrázolja; Ezékiel 1, 5-10); a négy paradicsomi fölyófolyó, a világ négy sarkának a száma,. haHa tehát a pajzson négy címerkép látható, kétféleképp rendezhetők el, keresztalakban, mely Jézus keresztjére emlékeztet vagy négyzetalakban, ami azt az óhajt jelképezi, hogy Jézus királysága a világ mind a négy sarkára kiterjedjen. Az 5-ös Dávid öt kavicsát jelképezi, mellyel leterítette Góliátot, Jézus öt sebét, az öt érzékszervet, jelenti, melynek heraldikai ábrázolása a harántkeresztes[[harántkereszt]]es forma. A 6-os megfelel a teremtés hat napjának. Az első három nap Isten megteremtette az élettelen dolgokat, majd a másik három napon az élőlényeket. Ennek heraldikai megfelelője a címerképek két hármas oszlopban történő ábrázolása. A 7-es az Apokalipszis fokozatainak felel meg. Mágikus szám, mely megegyezikmegfelel a hét napjaivalnapjainak, a hét emberi életkornak, a hét kegyelemnek, a hét szentségnek, az imádság hét kánoni órájának, a hét görög bölcsnek, a tudás hét tárgyának (trivium és quadrivium). A heraldikában a címerképek elrendezhetők a pajzs széle mentén, két hármas oszlopban, fent egy címerábrával, három sorban (2-3-2) stb. A 8-as a keresztelő utáni újjászületést jelképezi, mely a heraldikában a rámára helyezett címerképek alakjában jelenik meg, mellyel a címertörést is ki lehet fejezni. A 9-es a zaz angyalok három csoportjának száma, a Szentháromság háromszorosa. A heraldikában általában három oszlopba rendezett címerképekkéntcímerképek csoportjaként jelenik meg. A 10-es a tízparancsolat és Dávid király tízhúrú hárfájának a száma, melyen a mennyei számazenét adta elő. A heraldikában különféle csoportokban elrendezett tízes címerképekként jelenik meg (pl. 4-3-2-1). A 11-es aambivalens, tízparancsolatmert a tízparancsolat túlhaladásátmegszegését, a bűnt, a jogtalanságot jelképezi, másrészt azon apostolok számának is megfelel, akik Júdás árulása után hűek maradtak Jézushoz. Ezért a legjobban jelképezi az emberi erényeket és hibákat is. A 12-es az apostolok és Herkules tetteinek, valamint az év hónapjainak és a (középkori hagyomány szerint a) 12-12 nappali, illetve esti órának a száma. A 13-as szerencsétlen szám, melyet az eredendő bűnnel hoznak összefüggésbe. Számos címerábra (gyűrű, bizánci, csillag) akár 13-szor is megjelenhet a pajzson. A 14-es szám a Bibliában genealógiai értelmű, mert Máté evangéliuma Jézus genealógiájával kezdődik, mely 14 generációban három fázison át tart, egyenként 14 generációban. A heraldikában általában ez a legnagyobb használatosalkalmazott szám. Általában a rámán feltüntetett kis címerképek alakjában fordul elő. Ennél több címerkép feltüntetése vagy pajzstagolás alkalmazása a pajzsonhasználata már értelmetlen, mert a jelképek túlzottan kicsivé válnak.
 
==A címerábrák identifikálása==
8 761

szerkesztés