„Dobrovits Aladár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Források: Magyar Életrajzi Lexikon → Magyar életrajzi lexikon
a →‎Élete: korr
3. sor:
==Élete==
 
A budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait, az ókori keleti népek történetéből doktorált 1934-ben. 1934. március 1-tőljétől a Szépművészeti Múzeum volt fizetés nélküli gyakornok, az Antik Osztályon működött, majd a Modern Képtárhoz került. Kétszer járt Franciaországban mint ösztöndjíasösztöndíjas: 1936-ban és 1939-ben, a Louvre egyiptomi osztályán gyakornokoskodott. 1939-ben a [[Szépművészeti Múzeum]] első egyiptomi kiállításának megrendezésében is közreműködött. A [[második világháború]] során asz ellenállási mozgalom résztvevője volt 1944. októberéig, később katonaként szolgált. 1945 áprilisban amerikai, majd francia hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért vissza.
 
1949-ben vezetője lett a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának, majd bekerült az MNM Elnöki Tanácsába, később annak főtitkára lett. 1947-ben magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen. Ugyanebben az évben rendezett kiállítást magángyűjtemények antik anyagából, 1949-ben pedig az állandó egyiptomi kiállítást rendezte meg a Szépművészeti Múzeumban. 1949-től főigazgatója az Iparművészeti Múzeumnak, 1951-től 1952-ig megbízott tanár a debreceni tudományegyetemen. 1957–58-ban múzemimúzeumi főosztályvezető volt a [[Művelődésügyi Minisztérium]]ban. 1958-tól kezdve oktatott az ókori keleti tanszék tanáraként az ELTE bölcsészettudományi karán. 1949–tól 1956-ig töltötte be a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ügyvezető alelnöki tisztjét, 1958-ban egyik alapítója volt az [[Ókortudományi Társaság]]nak.
 
1956 október-novemberében tanulmányúton járt [[Egyiptom]]ban, ám nem tudott eljutni Khartumig, a szudáni határnál visszafordulni kényszerült. A szuezi válság félbeszakította kutatásait. 1959-ben újabb, ezúttal hosszabb látogatást tett Egyiptomban, a magyar hatóságokat és az MTA-t is sürgette annak érdekében, hogy a núbiai leletmentő kampányban hazánk is résztvehessenrészt vehessen. Az ásatás később megvalósult, ám ebben már nem vett részt személyesen. 1961-től az MTA Klasszika-filológiai és Orientalisztikai Bizottságainak résztvevője, majd megalapította és 1954–től 1958-ig szerkesztette az Antik Tanulmányokat. Egyúttal ő volt az Iparművészeti Múzeum Évkönyvének alapítója és szerkesztője 1954-től 1972-ig. Számos kitűnő egyiptológus került ki tanítványai közül. 1965-ben tiszteletbeli tagjává választotta a prágai Károly Egyetem Egyiptomi Intézete.
 
Tudományos munkássága magában foglalta az ókori Kelet művészetének, irodalmának, vallásának és filozófiájának területeit. Számos tanulmánya és cikke jelent meg ezen témával kapcsolatosan. Egyiptomi és mezopotámiai irodalmi alkotásokat fordított le művészien. 1950-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemrendje V. fokozatát.