„Dobrovits Aladár” változatai közötti eltérés

A budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait, az ókori keleti népek történetéből doktorált 1934-ben. 1934. március 1-tőljétől a Szépművészeti Múzeum volt fizetés nélküli gyakornok, az Antik Osztályon működött, majd a Modern Képtárhoz került. Kétszer járt Franciaországban mint ösztöndjíasösztöndíjas: 1936-ban és 1939-ben, a Louvre egyiptomi osztályán gyakornokoskodott. 1939-ben a [[Szépművészeti Múzeum]] első egyiptomi kiállításának megrendezésében is közreműködött. A [[második világháború]] során asz ellenállási mozgalom résztvevője volt 1944. októberéig, később katonaként szolgált. 1945 áprilisban amerikai, majd francia hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért vissza.

1949-ben vezetője lett a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának, majd bekerült az MNM Elnöki Tanácsába, később annak főtitkára lett. 1947-ben magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen. Ugyanebben az évben rendezett kiállítást magángyűjtemények antik anyagából, 1949-ben pedig az állandó egyiptomi kiállítást rendezte meg a Szépművészeti Múzeumban. 1949-től főigazgatója az Iparművészeti Múzeumnak, 1951-től 1952-ig megbízott tanár a debreceni tudományegyetemen. 1957–58-ban múzemimúzeumi főosztályvezető volt a [[Művelődésügyi Minisztérium]]ban. 1958-tól kezdve oktatott az ókori keleti tanszék tanáraként az ELTE bölcsészettudományi karán. 1949–tól 1956-ig töltötte be a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ügyvezető alelnöki tisztjét, 1958-ban egyik alapítója volt az [[Ókortudományi Társaság]]nak.

1956 október-novemberében tanulmányúton járt [[Egyiptom]]ban, ám nem tudott eljutni Khartumig, a szudáni határnál visszafordulni kényszerült. A szuezi válság félbeszakította kutatásait. 1959-ben újabb, ezúttal hosszabb látogatást tett Egyiptomban, a magyar hatóságokat és az MTA-t is sürgette annak érdekében, hogy a núbiai leletmentő kampányban hazánk is résztvehessenrészt vehessen. Az ásatás később megvalósult, ám ebben már nem vett részt személyesen. 1961-től az MTA Klasszika-filológiai és Orientalisztikai Bizottságainak résztvevője, majd megalapította és 1954–től 1958-ig szerkesztette az Antik Tanulmányokat. Egyúttal ő volt az Iparművészeti Múzeum Évkönyvének alapítója és szerkesztője 1954-től 1972-ig. Számos kitűnő egyiptológus került ki tanítványai közül. 1965-ben tiszteletbeli tagjává választotta a prágai Károly Egyetem Egyiptomi Intézete.