„II. Demeter moldvai fejedelem” változatai közötti eltérés

a
→‎Lásd még: (új szakasz)
a (Bot: következő hozzáadása: gl:Dimitrie Cantemir)
a (→‎Lásd még: (új szakasz))
[[Fájl:Dimitrie Cantemir - Foto01.jpg|bélyegkép|200px]]
[[Fájl:USSR stamp D.Kantemir 1973 4k.jpg|bélyegkép|200px|Szovjetunió [[postabélyeg]], Dimitrie Cantemir, [[1973]] (Michel 4175, Scott 4132)]]
'''Dimitrie Cantemir''' ([[1673]]. [[október 26.]] – [[1723]]. [[augusztus 21.]]), [[Moldvai Fejedelemség|Moldva]] fejedelme, román író, filozófus, földrajztudós, történész, nyelvész, politikus
 
[[Constantin Cantemir]] fejedelem és Ana Bantaş fia. [[Silişteni]]ben született ([[Huşi]]-tól délre). 15 éves korában túszként került [[Konstantinápoly]]ba, az apja hűségét biztosítandó a Porta iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.
Apja halála után, [[1693]]-ban Moldva fejedelmévé választották, de a Porta nem ismerte el. [[1695]]-től [[Antioh Cantemir|Antioh nevű bátyja]] lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette [[Şerban Cantacuzino]] lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata [[Antyioh Dmitrijevics Kantyemir]] ([[1709]]–[[1744]]).
 
[[1710]]-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó [[1711]]-ben titkos egyezséget között [[I. Péter orosz cár|Nagy Péter]]rel a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.<ref>[[Ion Neculce]] krónikairó, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.</ref> 1711 júliusában, a [[Stănileşti-i csata|stănileşti-i csatában]] araottaratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. [[Harkov]]ban élt 1713-ig, azután [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár]]ra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Şerbant pedig a császári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a [[Kaukázus]] meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték [[Románia|Romániába]].
 
==Fő művei==
* ''Descriptio Moldaviae'', [[1714]]-[[1716]] (Moldva leírása)
* ''Incrementa atque decrementa Aulae Othomanicae'' (Az Oszmán Birodalom növekedése és csökkenése)
 
== Lásd még ==
* [[Pruti hadjárat (1710–11)]]
 
==Jegyzetek==
10 229

szerkesztés