|
A [[Szintaxis|szintaxis]] vagy '''mondattan''' a [[nyelvészet]]ben a szavak szószerkezetekké és mondatokká kapcsolódásának szabályait írja le. Az '''eset''' ([[Latin nyelv|latinul]] ''casus)'' [[nyelvészet]]i értelemben a [[névszó]] olyan alakja, [[Morfológia|alaktani]] kategóriája, amely az adott nyelv szintaxisa[[szintaxis]]a (mondattana) által megfogalmazott szabályokat követve meghatározza a névszónak,[[névszó]]nak mint a mondat tagjának szerepét ([[állítmány]], [[alany]], [[határozó]] stb.) a közlésben. Az '''eset''' fogalmára általános definíciót adni elég nehéz, egyes szakemberek vitatják, hogy minden nyelvre (például az [[Angol nyelv|angolra]] vagy a [[Magyar nyelv|magyarra]] is) alkalmazható-e.
Az eseteket mint minden [[Agglutinálóagglutináló nyelv|agglutináló nyelvben]]ben, így a magyar nyelvben is ''esetragokkal'esetrag'''okkal jelöljük. Előfordulhatnak előttük [[jel (nyelvészet)|jelek]] (például a többes szám jele, ill.illetve a magyarban a [[birtokos személyjel]], birtokjel, birtoktöbbesítő jel). Az esetek összességét '''[[névszóragozás''']]nak, ''deklinációnak'deklináció'''nak nevezzük, szabályai a szintaxis részét képezik.
Az esetrag előfordulhat [[vonzat]]on (például ''rávesz valami'''re'''; képes valami'''re''''') vagy szabad [[bővítmény]]en ''(a szobá'''ban''' beszélget)'' is, de csak névszókon (főneveken, mellékneveken, számneveken).
A [[Flektáló nyelv|flektáló]], hajlító vagy fúziós nyelvek -– szemben az agglutináló nyelvekkel, ahol az egyes viszonyokat kifejező [[Morféma|morfémák]] egymás után, jól elkülöníthetően helyezkednek el (pl. magyar: egész|ség|ünk|re), és többnyire külön meg lehet feleltetni őket az egyes jelentéselemeknek -– a nyelvtani '''eseteket''' a szóalakok megváltoztatásával (flexióval[[flexió]]val) – ragozással, szóképzéssel, illetve a szótő változtatásával – képesek kifejezni. E nyelvekben azonban csak korlátozott számú toldalék járulhat a szótőhöz, amelyek sokszor egybeolvadnak vele, nem bonthatóak fel további elemekre, és egyidejűleg több nyelvtani jelentést kódolnak (innen van a fúziós nyelv megnevezésük is).
Az ismertebb nyelvek közül eseteket találunk például a [[német nyelv|németben]] (4), [[orosz nyelv|oroszban]] (6), [[latin nyelv|latinban]] (7) és a [[magyar nyelv|magyarban]] (18) is. Az [[újlatin nyelvek]]ben csak a [[személyes névmás]] tartotta meg a nyelvtani eseteket.
Az [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvek]] gyakoribb esetei a következők:
*[[alanyeset]] ''(ház,'' ragtalan)
*[[tárgyeset]] ''(házat),''
*[[megszólító eset]] (vocativus – a magyarban nincs; közelítése: ''„te ház!”'').<!-- az "ó, ház!"-at inkább hagyjuk, mert ha egy magyar költő megszólítja a házat, az inkább a "te"-vel teszi -->
Az esetek közül megkülönböztetünk grammatikai eseteket ([[Alanyeset|alany]]-, [[Tárgyeset|tárgy]]-, [[Birtokos eset|birtokos]]) és lexikális eseteket (az összes többi, például helyhatározók[[helyhatározó]]k). Alapszótól független önálló jelentése a lexikális eseteknek van, szabad bővítmények is csak ez utóbbiak lehetnek.
== Lásd még ==
* [[:Kategória:nyelvtani esetek]]
* [[Esetek a magyar nyelvben]]
* [[Latin névszóragozás]]
{{Nyelvtani esetek}}
| 