„Nagylónyai református templom” változatai közötti eltérés

A legkorábbi falképek a templom építése idején, a [[13. század]] második felében keletkeztek. A körökbe rajzolt templomfelszentelési keresztek mellett több női és férfi „mosolygó” szent képét is feltárták a restaurátorok. A déli falon a lovas [[Szent György]] küzd meg a sárkánnyal, a diadalívnél pedig Köpenyes Mária köpönyege alól kukucskálnak ki oltalomkereső arcok. A diadalív másik oldalán látható Szent Julianna kép. Különlegessége, hogy az ókeresztény szent ábrázolására Magyarországon nincsen több példa. Ószövetségi prófétákat, apostolokat, szenteket találunk az ábrázolásokon ebből a korból, többek között [[Szent Imre|Szent Imrét]] és [[I. István|Szent Istvánt]] is láthatjuk palástban, országalmával és buzogányos kormánypálcával.

A települést egykor birtokló [[Lónyay család|Lónyay-família]] és velük együtt a falu népe már igen korán, nagyjából a [[16. század]] közepén református hitre tért. A [[17. század]] derekán a fehérre meszelt falakat virágdíszítéssel borították: a reneszánsz korból való réteg szépen kitűnik a szentély boltozatában. A festést feltehetően finanszírozó kegyúr, idősebb Lónyay Menyhért (nem azonos a később miniszterelnök [[Lónyay Menyhért|gróf Lónyai Menyhérttel]]) ugyancsak a falakon hagyta a névjegyét, hiszen a [[17. század]]i díszítés tetszetős eleme az LM monogrammot viselő Lónyay-címer.