„Csecsemőmirigy” változatai közötti eltérés

2 806 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
a
feladata
a (feladata)
 
A [[csontvelő]]ből származó T-limfocita-előalakok a csecsemőmirigyben pozitív majd negatív szelekción esnek át, melyek során kb. 99%-uk [[apoptózis]]t (programozott sejthalált) szenved. A pozitív kiválasztódás során azok a sejtek pusztulnak el, melyek nem képesek az [[antigén]]-felismerésre, s így haszontalanok. A negatív szelekció során pedig azok pusztulnak el, amelyek az egyed saját molekulát is antigénként ismerik fel, s ily módon veszélyt jelentenének a saját szervezetre.
 
A csecsemőmirigyben jelen lévő limfocitákat '''timociták'''nak nevezik.
 
==Az emberi csecsemőmirigy fejlődéstana==
==Az emberi csecsemőmirigy anatómiája==
 
A csecsemőmirigy a [[szegycsont]] mögött, a [[gátorüreg]]ben elhelyezkedő lapos, [[kötőszövet]]es tokkal körülvett, két lebenyből álló, lapos [[szerv]], melyen elkülöníthető egy külső kéreg- és egy belső velőállomány. A kötőszövetes tok sövényeket bocsát a szerv kéregállományába, 0,5-2 [[milliméter|mm]] átmérőjű lebenykékre osztva azt. A timusz tömege a pubertáskorban 30-40 [[gramm|g]], később ez az elzsírosodással párhuzamosan csökken, így felnőttben már csupán kb. 5 g.
 
A szerv vérellátását a [[arteria thoracica interna|belső mellkasi verőér]] (''arteria thoracica interna'') biztosítja. Az artéria elágazik a szerv tokjában, s ágai a kötőszövetes sövények mentén haladva a velőállományba lépnek. A kéreg-velő határról indulva [[kapilláris]]hurkok szövik át a kéregállományt.
A timusz állományának alapját egy ún. '''hámretikulumsejtek'''ből álló hálózat képezi, melynek nyúlványos sejtjei között fejlődésben lévő [[T-limfocita|T-]][[limfocita|limfociták]] (ún. '''timociták''') töltik ki a teret. A hámretikulumsejtek valódi [[hámsejt]]ek, és [[membrana basalis|alaphártyával]] rendelkeznek. A szerv állományában kisebb számban előfordulnak egyéb, ún. '''járulékos sejtek''' (makrofágok, dendritikus sejtek, mioid sejtek) is.
 
Érésük során a kapillárisokból kilépő T-limfocita-előalakok a kéreg külső, tokhoz közeli része felől a velőállomány felé haladnak, miközben nagy részük elpusztul. Ezért a kéregben még sok T-limfocita látható, míg a velőállományban már jelentősen lecsökken az arányuk.
 
A kéregben a limfociták csoportjait gyakran '''dajkasejtek'''nek nevezett hámretikulumsejtek ölelik körül. Diffúzan jelen vannak [[makrofág]]ok is, melyek az [[apoptózis|apoptotikus]] limfocitákat kebelezik be. A kéregállományban futó kapillárisokat hámretikulumsejtek és azok alaphártyája veszik körül, részt véve az ún. '''vér–csecsemőmirigy gát''' képzésében. E gát felelős azért, hogy csak bizonyos anyagok juthassanak be a szerv állományába, az érő limfociták közé.
 
A velőállományban néhány hámretikulumsejt egymásra hagymahéjszerűen rétegződve majd [[keratin|keratinizálódva]] ún. '''Hassal-testek'''et képez. E képletek funkciója még nem tisztázott. A velőben fordulnak elő az [[interdigitáló dendritikus sejt|interdigitáló]] [[dendritikus sejt]]ek, melyek a szervezet saját [[antigén]]jeit mutatják be a T-limfocitáknak. Itt találhatók az ún. '''Hammar-féle mioid sejtek''' is, szerepük még ismeretlen.
 
==Az emberi csecsemőmirigy működése==
 
A [[csontvelő]]ből származó [[T-limfocita]]-előalakok, nagyrészt a timuszhormonok segítségével az érpályán keresztül eljutnak a csecsemőmirigybe, és annak állományába hatolnak. Itt vándorolni és osztódni kezdenek, majd [[TCR|T-sejt-receptor]]-[[gén]]jeik [[rekombináció|átrendeződnek]]. [A TCR (T-sejt-[[receptor]]) egy sejtfelszíni [[dimer|kétláncú]] [[fehérje]], melynek feladata az [[antigén]]-felismerés.] Ezután a T-limfociták 0,5-1%-a γδ-TCR-kifejezővé válik, majd visszakerül a keringésbe, és elhagyja a csecsemőmirigyet. Azonban a limfociták több mint 99%-a αβ-TCR-, [[CD4]]- és [[CD8]]-expresszálóvá válik, majd ezt követően pozitív és negatív szelekción esik át. Végül a sejtek megszüntetik vagy CD4- vagy CD8-expressziójukat, és kikerülnek a keringésbe. Az eztán CD4-et kifejező (CD4+) sejteket ''segítő (helper) T-limfocitáknak'', a CD8-at kifejezőket pedig ''citotoxikus T-limfocitáknak'' nevezzük. [A timuszon belül tehát a kettősen negatív (CD4–CD8–) limfociták kettősen pozitívvá (CD4+CD8+) válnak, majd CD4+CD8– -vá vagy CD4–CD8+ -vá.]
 
A TCR β- és α-láncok génjeinek véletlenszerű átrendeződése miatt sokféle T-limfocita keletkezik. A pozitív szelekció során annak kell eldőlnie, egyáltalán képesek lesznek-e majd a szervezet sejtjei által bemutatott antigéneket felismerni. Ennél a kiválogatódásnál a dajkasejtek [[fő hisztokompatibilitási komplex|MHC]]-jéhez kis erősséggel kötődni képes T-limfociták túlélnek, az erre képtelenek elpusztulnak. [Az MHC (fő hisztokompatibilitási komplex) az a fehérje, ami a szervezet minden sejtjének felszínén jelen van, és bemutatja a sejtben jelen lévő antigéneket az immunrendszernek.]
 
A túlélt T-limfociták ezután negatív szelekción esnek át: az interdigitáló dendritikus sejtek és a makrofágok MHC-fehérjéik közvetítésével olyan antigéneket mutatnak be nekik, melyek az egyed saját molekuláit tartalmazzák. Ha a limfociták ezekhez az MHC-antigén komplexekhez kötődnek, az nem kívánatos, ugyanis a szervezetbe kikerülve a saját sejteket támadnák meg. Ezért ezek itt elpusztulnak. Viszont azok a T-limfociták, amelyek nem kötődtek erősen az MHC + saját antigén komplexekhez, valószínűleg képesek lesznek feladatuk végrehajtására, ezért kikerülnek a keringésbe.
 
Összefoglalva: először azok a sejtek élnek túl, melyek gyengén kötik az MHC-t, majd azok, melyek nem kötik ''erősen'' a saját antigént bemutató MHC-t. A túlélt T-limfociták feladata az lesz, hogy az ''idegen'' antigént bemutató MHC-khez kötődjenek.
 
==Forrás==