„Monte San Giorgio” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Forrás |
→Leletei: fogalmaz |
||
55. sor:
Az ősmaradványos rétegek öt világosan elkülönülő szakaszban települtek, ezeknek neve ''Grentzbitumenzone'', ''Cava Inferiore'', ''Cava Superiore'', ''Cassino Beds'' és ''Kalkscheiferzone Bed''.
A terület első leleteit Antonio Stoppani találta [[1863]]-ban, bár nem a hegyen, hanem a hegy lábánál elterülő [[olaszország]]i [[Besano]] falu határában. [[1878]]-as újabb leletei és közleményei elsüllyedtek a kor tudományos irodalmában, és csak [[1919]]-ben, Bernhard Peyer fedezte fel újra. Ekkor is csak azért kapott szélesebb körű publicitást, mert a [[triász]]ból addig még nem ismert [[halgyíkok|halgyíkféle]] került elő. Addig azonban éppen az ősmaradványos palát bitumentartalma miatt nagyüzemben bányászták, főleg a ''Cava Inferiore'' és ''Cava Superiore'' rétegeket. A Zürichi Egyetem gyűjteménye Peyer, majd Emil Kuhn-Schnyder idején ([[1956]]-ig) 4500 darabosra terebélyesedett. Azóta a hegy déli oldalán, [[Meride]] és [[Serpiano]] faluktól nem messze találták a legtöbbet. Több mint 10 000 lelet került elő, 80 halfaj, többszáz gerinctelen faj, 30 tengeri és szárazföldi hüllő a mérleg.
* [[Cápák|Cápafélék]]: legalább öt [[Kagylók|kagyló]]evő cápa[[nem (rendszertan)|nem]]. Kiemelkedő jelentőségű, hogy e [[porcos halak]] váza rendkívül nehezen fosszilizálódik, ezért általában ritka a vázrendszer maradványa, legtöbbször csak fogai ismertek. Innen több teljes cápaváz került elő.
| |||