„Principatus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
Már a [[Severus-dinasztia|Severusok]] alatt komoly hangsúlyt fektettek a hadsereg támogatásának megnyerésére, illetve fenntartására az egyes uralkodók, majd a [[katonacsászárok kora|katonacsászárok korának]] [[235]]-ben kezdődő zűrzavaros, belső trónviszályoktól és külső támadásoktól terhes évtizedeiben gyakorlatilag kizárolagossá vált a katonai bázis favorizálása a senatus rovására.
Amikor [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] [[283]]-ban átvette a hatalmat, és végleg szakított a senatori elittel, bevezetve az erős vallási kultusszal párosuló, [[abszolút monarchia|abszolutisztikus]] dominatis rendszerét, csak a [[3. század]] folyamatainak betetőzése volt. Az új rendszer – igaz, [[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]]nak és utódainak köszönhetően [[kereszténység|keresztény]] [[ideológia|ideológiával]] áthangszerelve – életképesnek bizonyult, amit a [[Bizánci Birodalom]] [[1453]]-ig tartó története is igazol.
== Források ==
| |||