„Lánzsér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Geocities-linkmentés: a linkek mellé megjegyzés kerül, hátha akkor nem törlik ki őket (WP:BÜ#Geocities linkek ellátása webcite url-ekkel). Automatikus botszerkesztés |
|||
45. sor:
Bár a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már [[1158]]-ban lehet legalább egy lakótorony létére következtetni, egyes vélemények szerint a várat [[1173]]-ban építtette az Erchinger család. Más vélemény szerint [[II. András]] király egyik szentföldi kísérője, majd az ország nádora a Szák nembeli Bárcz fia Miklós építtette a szentföldi lovagvárak mintájára. Mivel fia Herránt magister 1250 körül fiú örökös nélkül halt meg a vár a királyra szállt. [[1263]]-ban [[IV. Béla]] király főasztalnokmesterének az Aba nembeli Lőrincnek adta. Ekkor említi először oklevél ''"Castrum Laanser"'' alakban. Ezután a [[15. század]]ig utódaié az Athinai családé volt. A család utolsó sarja, hogy birtokai ne szálljanak a királyra [[1425]]-ben a Garayaknak adta. A Garayak tulajdonjogát azonban a Nagymartoni grófok nem ismerték el. [[1445]]-ben, miután a Nagymartoni grófoktól zálogba kapta [[VI. Albert osztrák herceg]] foglalta el, majd tőle [[III. Frigyes német-római császár]]é lett annak ellenére, hogy a magyar király mindvégig a Garayakat ismerte el birtokosoknak . [[1482]]-ben Garay Jób halála után [[Hunyadi Mátyás]] hívének Grafenecker Ulriknak adta. [[1506]]-ban Weisspriach Zsigmond soproni főispán szerezte meg, majd tőle [[1548]]-ban Teufel Erasmus vásárolta meg. Az új birtokos [[1552]]-ben a [[palásti csata|palásti csatában]] török fogságba esett és Kostantinápolyban lefejezték.
A vár [[1508]] és [[1524]] közötti történetéhez tartozik az ún. „lánzséri viszály”. Weißpriach Ulrich halála után özvegye Gertraud ugyanis nem engedelmeskedett [[II. Ulászló]] parancsának a vár átadására, hanem rablóvezéreket fogadott a szolgálatába. A rablások és zsarolások fő elszenvedője Sopron városa volt, melynek kereskedőit a rablók rendszeresen megkárosították. A király erre Sopron városkapitányát Trenka Györgyöt bízta meg soproni fegyveresekkel a vár bevételével. Az ostromra végül nem került sor, mert a viszálynak Gertraud asszony fogságba ejtése, majd három éves fogva tartása véget vetett. [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király és Ferdinánd főherceg pedig megállapodtak abban, hogy vegyes bizottság vizsgálja ki és kezelje a határ mindkét oldalán elterjedt erőszakoskodásokat. Lánzsér végül Weißpriach János tulajdonába került
[[1553]]-ban a birtokot Oláh Miklós esztergomi érsek vásárolta meg. [[1561]]-ben unokaöccse Császár Miklós kapta ajándékba, azután pedig házasság révén Dersffy Ferenc lett a birtokosa. Miután [[1612]]-ben Dersffy Orsolya Esterházy Miklós felesége lett [[1624]]-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat. Az új birtokos a szűk, kényelmetlen középkori várat több évtized alatt [[1668]]-ra korszerű, erős és tágas erődítménnyé építtette át. [[1620]]-ban [[Bethlen Gábor]] hadait már könnyűszerrel verte vissza megmentve ezzel a nádor itt őrzött kincseit. A Rákóczi-szabadságharc idején [[1707]]-ben osztrák katonaság szállta meg, ekkor [[július 12]]-én robbant fel a lőportorony. Még helyreállították, de [[1790]]. [[június 30]]-án egy tűzvész ismét elpusztította. Azóta rom. A várheggyel szemben levő 659 m magas sziklán volt a fellegvár, melyből csak a falak maradványai látszanak.
| |||