„Medgyes ostroma (1534)” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
Gritti sokat tett annak érdekében, hogy a török diplomácia és haderő egyaránt Szapolyai szolgálatába álljon és Andronicus megnyugtató válaszokat küldött a királynak.<br>
Egy korabeli levélből az olvasható, mégpedig egy [[Pomasanich Bernardin]] nevű szerzetestől, hogy Ibrahim szerette volna, ha Szapolyai helyett Gritti ül a királyi székbe.<ref>Grittinek ötvenezer arannyal tartozott Paragli, s ha Gritti magyar király lesz, 80&nbsp;000 arany adót fizet majd a szultánnak, s az összegből a nagyvezír a tartozását leróhattja. [{{MEK|05700/05721/html/index.htm#d1e443}} Kertschmayr H.: Gritti Lajos].</ref><br>
Gritti felterjesztette annak tervét is, hogy Lengyelországot is nyerjék meg Szapolyai támogatására (a törökkel egyformán szövetségben). Mivel [[I. Zsigmond lengyel király]] és [[Litvánia]] épp háborút viselt [[III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem|III. Vaszilij]] [[Oroszország uralkodóinak listája|orosz uralkodóval]], hogy kiiktassák az [[oroszok]]at, a [[Feketefekete-tenger|fekete-tengeri]]i török flotta a [[tatárok]]kal lerohanta volna [[Moszkva|Moszkvát]], így a [[lengyelek]] felszabadulnak és [[Ausztria]] ellen léphetnének hadba.
 
A [[oszmán hadsereg|török sereg]] szállítójaként működő Gritti vezette Magyarországon és [[Csehország]]ban a török irreguláris lovasság (az [[akindzsi]]k) rabló akcióit, amivel a sereg utánpótlását biztosították. Emiatt már az elején nem volt népszerű a magyarok körében.<br>
=== Gritti mint kormányzó ===
[[Kép:Gritti Lajos.jpg|jobbra|bélyegkép|240px|Gritti Lajos Magyarország kormányzója]]
A magyar nemesség jelentékeny hányadában több ok miatt is visszatetszést, sőt egyenesen [[sovinizmus|soviniszta]] érzelmeket váltott ki Gritti személye. [[1526]] után a magyarok jelentős hányada határozottan elutasította idegen, főleg német uralkodó választását és minden nem magyar nemzetiségű tisztségviselőtől megakart szabadulni, noha sokuknak nem is volt köze az ország romlásához, mint ahogy néhányan állították.<ref>A [[mohácsi csata|mohácsi vész]] után is a budai csőcselék a német lakosság ellen hangolódott gyors ütemben, akárha a németek semmisítették volna [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] seregét [[Mohács]]nál.</ref> Különösen nagy féltékenységre adott okot Gritti tisztsége és hatalma, ami miatt több főúr rettegett attól, hogy teljesen háttérbe szorulnak. Mélyen sértette őket, hogy a kormányzói tisztséget olyan egyén tölti be, aki törvénytelen, azonkívül nem is beszél [[magyar nyelv|magyarul]]. Végül, mely jogosnak számít, Gritti visszaélései is fokozták az iránta érzett mély ellenszenvet.<br>
Különösen erős szemrehányásokat tett Czibak püspök a királynak, aki Gritti idegen származásától eltekintve, komolyan aggódott, hogy a kormányzó veszélyes lehet Szapolyaira nézve. Az országnagyok az [[1530]]. [[december 30.|december 30]]-án kiállított hűséglevélbe készek lettek volna ellenszegülni a kormányzó személyének, de az egy nappal később véglegesített változat ezt a kitételt nem tartalmazta.
 
[[Szeptember 23.|Szeptember 23]]-án sikeres kirohanást tettek ugyan a védők, de az ostromzárat nem tudták megtörni, s Batthyány, Dobó és Dóczy már fontolgatták az átállást. A kirohanást követően a vezérek tanácskozni kezdtek, ahol a kormányzó fia Antonio és a titkára Tranquillus is – aki szintén Medgyesbe zárkózott – azt tanácsolta, hogy vonuljanak ki a várból, s osonjanak el a [[Duna|Dunáig]], ahol hajókon biztonságban eljuthatnak [[Belgrád|Nándorfehérvárra]]. Az itt maradt katonákat sem hagyták volna magukra, hanem a hódoltságban haderőt toboroznának és azzal a felmentésére jönnének. Végül Dóczy és Batthyány tanácsát fogadta el a kormányzó, akik egyezkedést javasoltak.<br>
Az egyezkedéssel Dóczyt bízták meg, akit viszont kétszínűsége miatt az erdélyiek éppúgy gyűlöltek mint Grittit, ezért egyenesen a kiadatását követelték.
[[Fájl:Egykorú_ujság_Gritti_halálárólEgykorú ujság Gritti haláláról.jpg|thumb|jobbra|230px|Egykorú ujságlap Gritti haláláról]]
Majláth [[szeptember 28.|szeptember 28]]-ra általános rohamot tervezett. A haderőt úgy rendezte, hogy középen vegyesen beosztotta a szövetséges moldvai és havasalföldi katonákat az erdélyi, magyar és szász erőkkel. Eddig újabb csapatok érkeztek, a [[Nagyszeben|szebeni]] szászok gyalogosai és Nádasdy Tamás 660 katonája. Utóbbiak a városhoz közel foglaltak állást. A várbeliek már felélték a belső készletek jelentős hányadát, míg a rendelkezésükre bőven álló temérdek kincsből nem tudtak utánpótlást szerezni, mert Medgyest annyira körbezárt, hogy lehetetlenség volt erősítést, vagy élelmet bevinni a várba.<br>
[[Szeptember 28.|Szeptember 28]]-ról [[szeptember 29.|29]]-e virradójára gyengébb falakat ágyúzták Majláth ütegei, ahol sikerült egy nagyobb rést ütniük. Az ostromlók egyelőre nem támadtak, noha minden adott volt az általános rohamra, így ez lehetőséget adott a védelem török katonáinak, hogy megszállják a rést.<br>
== A következmények ==
Medgyes bevétele után Szapolyai üres kincstára megtöltésére igyekezett megszerezni a hadizsákmányt, mert Gritti kormányzósága alatt egyszer sem folyósított jövedelmet. Elsődlegesen a kivégzett Dóczy várából vitették ki az értékeket, majd Dobó Ferenc zsákmányából is sarcot vettek. A Gritti kíséretében levő [[görögök|görög]] és [[zsidók|zsidó]] szolgáktól, s kereskedőktől is elszedték javaikat és értékeiket.
[[Fájl:Martinuzzi_Martinuzzi (Fráter)_György György.jpg|200px|bélyegkép|Martinuzzi (Fráter) György]]
Gritti halálát Magyarországon mindkét tábor hívei kitörő örömmel fogadták. Ferdinándot [[október 3.|október 3]]-án értesítették a kormányzó haláláról. Ferdinánd és [[Habsburg Mária]] özvegy királyné ettől kezdve abban reménykedett, hogy majd Szulejmán Szapolyai ellen fordul és végre minden akadály elhárul az elől, hogy az egész [[Magyar Királyság]] Habsburg kézbe kerüljön. A remények ezúttal sem teljesültek, noha Gritti halála miatt Velence is Szapolya királysága ellen fordult.<br>
Szulejmán környezetéből egyedül csak Paragli Ibrahim volt, akit bosszú fűtött barátja halála miatt. Szulejmán nem tett a ennek érdekében semmit, hanem csak „enyhén” elmarasztalta Szapolyait. Ibrahimnak már nem lehetett nagy beleszólása a hatalomba, sőt az ő napjai is meg voltak számlálva. Ibrahim ajánlotta be Grittit a Portánál, ezzel pedig ha nem is közvetlenül, de érintve volt abban, hogy a velenceiek alaposabb betekintést nyertek Gritti révén a török ügyekbe. Gritti azonkívül a Szulejmán fő ellenségének tartott Habsburg Ausztria felé is közeledni próbált. Szulejmánnál erősödött [[ukránok|ukrán]] feleségének [[Rokszolana|Rokszolanának]] a befolyása, aki [[1536]]-ban rávette férjét, hogy ölesse meg Paraglit. Paragli halálával Szapolyainak nem kellett már félnie Szulejmán büntetésétől, bár a Habsburg diplomácia a rágalom eszközével is megpróbálta ellene hangolni a szultánt, ahogy halála után a [[váradi béke]] beárulásával emlékét is igyekeztek befeketíteni. De mert az Oszmán Birodalom érdeke úgy kívánta, szövetségese „eltévelyedés”-ét megbocsátotta neki. Velence is rövidesen háborúba bonyolódott az Oszmán Birodalommal.