„Medgyes ostroma (1534)” változatai közötti eltérés

Gritti sokat tett annak érdekében, hogy a török diplomácia és haderő egyaránt Szapolyai szolgálatába álljon és Andronicus megnyugtató válaszokat küldött a királynak.<br>

Egy korabeli levélből az olvasható, mégpedig egy [[Pomasanich Bernardin]] nevű szerzetestől, hogy Ibrahim szerette volna, ha Szapolyai helyett Gritti ül a királyi székbe.<ref>Grittinek ötvenezer arannyal tartozott Paragli, s ha Gritti magyar király lesz, 80&nbsp;000 arany adót fizet majd a szultánnak, s az összegből a nagyvezír a tartozását leróhattja. [{{MEK|05700/05721/html/index.htm#d1e443}} Kertschmayr H.: Gritti Lajos].</ref><br>

 

A [[oszmán hadsereg|török sereg]] szállítójaként működő Gritti vezette Magyarországon és [[Csehország]]ban a török irreguláris lovasság (az [[akindzsi]]k) rabló akcióit, amivel a sereg utánpótlását biztosították. Emiatt már az elején nem volt népszerű a magyarok körében.<br>

=== Gritti mint kormányzó ===

[[Kép:Gritti Lajos.jpg|jobbra|bélyegkép|240px|Gritti Lajos Magyarország kormányzója]]

Különösen erős szemrehányásokat tett Czibak püspök a királynak, aki Gritti idegen származásától eltekintve, komolyan aggódott, hogy a kormányzó veszélyes lehet Szapolyaira nézve. Az országnagyok az [[1530]]. [[december 30.|december 30]]-án kiállított hűséglevélbe készek lettek volna ellenszegülni a kormányzó személyének, de az egy nappal később véglegesített változat ezt a kitételt nem tartalmazta.

 

[[Szeptember 23.|Szeptember 23]]-án sikeres kirohanást tettek ugyan a védők, de az ostromzárat nem tudták megtörni, s Batthyány, Dobó és Dóczy már fontolgatták az átállást. A kirohanást követően a vezérek tanácskozni kezdtek, ahol a kormányzó fia Antonio és a titkára Tranquillus is – aki szintén Medgyesbe zárkózott – azt tanácsolta, hogy vonuljanak ki a várból, s osonjanak el a [[Duna|Dunáig]], ahol hajókon biztonságban eljuthatnak [[Belgrád|Nándorfehérvárra]]. Az itt maradt katonákat sem hagyták volna magukra, hanem a hódoltságban haderőt toboroznának és azzal a felmentésére jönnének. Végül Dóczy és Batthyány tanácsát fogadta el a kormányzó, akik egyezkedést javasoltak.<br>

Az egyezkedéssel Dóczyt bízták meg, akit viszont kétszínűsége miatt az erdélyiek éppúgy gyűlöltek mint Grittit, ezért egyenesen a kiadatását követelték.

Majláth [[szeptember 28.|szeptember 28]]-ra általános rohamot tervezett. A haderőt úgy rendezte, hogy középen vegyesen beosztotta a szövetséges moldvai és havasalföldi katonákat az erdélyi, magyar és szász erőkkel. Eddig újabb csapatok érkeztek, a [[Nagyszeben|szebeni]] szászok gyalogosai és Nádasdy Tamás 660 katonája. Utóbbiak a városhoz közel foglaltak állást. A várbeliek már felélték a belső készletek jelentős hányadát, míg a rendelkezésükre bőven álló temérdek kincsből nem tudtak utánpótlást szerezni, mert Medgyest annyira körbezárt, hogy lehetetlenség volt erősítést, vagy élelmet bevinni a várba.<br>

[[Szeptember 28.|Szeptember 28]]-ról [[szeptember 29.|29]]-e virradójára gyengébb falakat ágyúzták Majláth ütegei, ahol sikerült egy nagyobb rést ütniük. Az ostromlók egyelőre nem támadtak, noha minden adott volt az általános rohamra, így ez lehetőséget adott a védelem török katonáinak, hogy megszállják a rést.<br>

== A következmények ==

Medgyes bevétele után Szapolyai üres kincstára megtöltésére igyekezett megszerezni a hadizsákmányt, mert Gritti kormányzósága alatt egyszer sem folyósított jövedelmet. Elsődlegesen a kivégzett Dóczy várából vitették ki az értékeket, majd Dobó Ferenc zsákmányából is sarcot vettek. A Gritti kíséretében levő [[görögök|görög]] és [[zsidók|zsidó]] szolgáktól, s kereskedőktől is elszedték javaikat és értékeiket.

Gritti halálát Magyarországon mindkét tábor hívei kitörő örömmel fogadták. Ferdinándot [[október 3.|október 3]]-án értesítették a kormányzó haláláról. Ferdinánd és [[Habsburg Mária]] özvegy királyné ettől kezdve abban reménykedett, hogy majd Szulejmán Szapolyai ellen fordul és végre minden akadály elhárul az elől, hogy az egész [[Magyar Királyság]] Habsburg kézbe kerüljön. A remények ezúttal sem teljesültek, noha Gritti halála miatt Velence is Szapolya királysága ellen fordult.<br>

Szulejmán környezetéből egyedül csak Paragli Ibrahim volt, akit bosszú fűtött barátja halála miatt. Szulejmán nem tett a ennek érdekében semmit, hanem csak „enyhén” elmarasztalta Szapolyait. Ibrahimnak már nem lehetett nagy beleszólása a hatalomba, sőt az ő napjai is meg voltak számlálva. Ibrahim ajánlotta be Grittit a Portánál, ezzel pedig ha nem is közvetlenül, de érintve volt abban, hogy a velenceiek alaposabb betekintést nyertek Gritti révén a török ügyekbe. Gritti azonkívül a Szulejmán fő ellenségének tartott Habsburg Ausztria felé is közeledni próbált. Szulejmánnál erősödött [[ukránok|ukrán]] feleségének [[Rokszolana|Rokszolanának]] a befolyása, aki [[1536]]-ban rávette férjét, hogy ölesse meg Paraglit. Paragli halálával Szapolyainak nem kellett már félnie Szulejmán büntetésétől, bár a Habsburg diplomácia a rágalom eszközével is megpróbálta ellene hangolni a szultánt, ahogy halála után a [[váradi béke]] beárulásával emlékét is igyekeztek befeketíteni. De mert az Oszmán Birodalom érdeke úgy kívánta, szövetségese „eltévelyedés”-ét megbocsátotta neki. Velence is rövidesen háborúba bonyolódott az Oszmán Birodalommal.