„Luís de Camões” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DSisyphBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ru:Камоэнс, Луис де
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
12. sor:
Még nagyon fiatal volt, amikor szerelmes lett egy udvarhölgybe (Catherina de Athaide, verseiben néha ''Natercia'' a Caterina [[anagramma|anagrammájából]]), ám a legenda szerint a király is felfigyelt választottjára, ezért aztán Camõest száműzték az udvarból. A történet szerint a hölgy összetört szívvel halt meg ([[1556]]), a költő pedig sosem nősült meg, annyira szerette halála után is. Száműzve katonának jelentkezett, és [[1546]]–[[1549]] között [[Marokkó]]ban küzdött a [[mórok]] ellen. A harcokban egy nyílvessző kioltotta egyik szemének világát.
[[Fájl:EstatuaCamoesLisboa.JPG|bélyegkép|200px|A lisszaboni Camões-emlékmű]]
Az udvarba visszatérve hivatali állást keresett, ám nem járt sikerrel. Az elkeseredett költőnek többször meggyűlt a baja a hatóságokkal, végül [[1553]]-ban hajóra tették, és [[India|Indiába]], a gazdag [[goa]]i kereskedőtelepre távozott állítólag ezekkel a szavakkal: ''„Hálátlan ország, nem fogod a csontjaimat őrizni!”.'' Goában feldühítette a helyi katonákat egy gúnyversével, így még messzebbre, a [[kína]]i [[Makaó|Makaóba]]ba telepítették. Itt végre elég fizetéssel járó hivatalt kapott, és alkalma nyílt az irodalommal foglalkozni. Ekkor írta meg fő művét, melyben Vasco da Gama és más portugál hősök emlékét énekelte meg, akik új utat nyitottak az „Indiák” felé. Viszonyt kezdett egy helyi nővel, aki haláláig vele maradt.
 
Éles nyelve és kritikus tolla minden állomáshelyén sok ellenséget szerzett Camõesnek, amit csak tetéztek hatalmas adósságai. Ezért aztán ritkán állomásozott egy helyen huzamosabb ideig, viszont gyakran hosszú hajóutakon vett részt – eljutott egészen a [[Maluku-szigetek|Molukka-szigetekig]] és [[Malaka|Malakáig]]. Egy alkalommal hajótörést is szenvedett, és csak úszási képességei és egy vízben lebegő deszka mentette meg az életét. [[1567]]-ben indult haza, ám pénz híján két évet [[Mozambik]]ban kellett töltenie. Csak barátai segítségével érkezhetett vissza Lisszabonba [[1570]]-ben. Nehezen lelt támogatásra, azonban miután az uralkodónak ajánlotta a hazájában publikált eposzát, [[Sebestyén portugál király|I. Sebestyén]] ([[1557]]–[[1578]]) végül némi életjáradékot biztosított a költő és idős édesanyja számára, ám amikor az uralkodó Marokkóban odaveszett, ez megszűnt. A portugálok nemzeti költője koldusszegényen halt meg 56 éves korában.
24. sor:
 
== Művei ==
 
=== Eposz ===
*[[1572]] - ''[[A Lusiadák]]'' ([[:pt:s:Os Lusíadas|teljes szöveg portugál nyelven]])
44 ⟶ 43 sor:
*[[1587]] - ''[[:pt:s:Auto de Filodemo|Auto de Filodemo]]''
*[[1587]] - ''Anfitriões''
 
 
== Hivatkozások ==