„Feketedoboz (közlekedés)” változatai közötti eltérés

Jövője
a (kisebb formai javítások,)
(Jövője)
A fekete dobozok mai formáját és felépítését egy [[európa]]i szervezet, az [[European Organisation for Civil Aviation Equipment]] határozza meg, az általuk kiadott [[EUROCAE]] ED-112 számú szabályzatban. Ez a dokumentum határozza meg azokat minimális feltételeket amelyeket egy fedélzeti adatrögzítő egységnek teljesítenie kell. Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban illetékes [[FAA]] (Federal Aviation Administration) szintén ugyanezeket az irányelveket követi, mindemellett még sok más [[ország]] illetékes repülésügyi [[hivatal]]a is elfogadta. Ezek szerint a szabályzatnak megfelelő fekete doboznak el kell tudnia viselni 3400 g (33 km/s²) [[gyorsulás]]t 6,5 [[ms]] ideig. Ez az erőhatás megfelel egy 270 [[a sebesség mértékegységei|csomóval]] (486 [[a sebesség mértékegységei|km/h]]) érkező és kb. 5 [[méter]] alatt nullára megálló [[lassulás]]nak. Ezek mellett meghatározott még a tűzállóság mértéke alacsony és magas égéshőmérsékletű közegben, vízállóság nagynyomású közegben (tengerfenék), és egyéb folyadékok hatásainak elviselése is. A modern felépítésű fekete doboz a korszerű repülőgépek fedélzeti [[adatbusz]]ához csatlakozik, és minden fontos adatot rögzít. Manapság már ide értendő a kormányok és kapcsolók helyzete, és a részletes [[hajtómű]]- és üzemanyagrendszer-adatok is, természetesen tizedmásodperc pontos időbélyeggel megjelölve. [[2002]]-ig csak minimum 29 paraméter rögzítése volt kötelező, de ezt követően már 88 rendszerjellemzőt kellett előírásszerűen tárolni, ám ettől fölfelé el szabad térni, így van olyan rendszer is, amely igen részletes adathalmazt képes tárolni sok-sok paraméter egyidejű figyelésével. Általánosan kb. negyedmásodpercenként történik egy rögzítési ciklus, de a rendszer gyorsabb mintavételre is képes, amennyiben azt az adatok változásának mértéke megkívánja. A legtöbb fekete doboz 25 órányi adatot képes rögzíteni folyamatos módon, tehát 25 óra után a legkorábbi adatok felülíródnak az újabbakkal. Ez a képesség egy új felhasználási módot is megteremtett, hiszen nemcsak katasztrófa esetén használhatók az adatok, hanem a repülések után végzett elemzéssel hosszútávon gazdaságosabbá tehető egy adott gép üzemeltetése, illetve fény derülhet a személyzet hibáira is, amely esetleg súlyosabb esetben akár katasztrófához is vezethetett volna. A fekete dobozt a gép farokrészében szokás elhelyezni, mivel zuhanás esetén így az egész géptest mint törési zóna tompítja az ütközés erejét. Emellett a korszerű fekete doboz rendkívül erős külső borítást kap, többnyire titánból. Sajnos még így is megeshet, hogy az adatrögzítő darabokra szakad egy baleset során vagy nem találják meg az óceán fenekén. A könnyebb megtalálhatóságot segítendő, az újabb típusok [[rádió]]jel sugárzásával vagy vízalatti [[szonár]]jelekkel hívják fel magukra a figyelmet. Létezik egy olyan megoldás is, amikor a fekete dobozt úgy rögzítik a repülőgépben, hogy egy esetleges zuhanás esetén a saját [[tehetetlenség]]énél fogva kiszakadjon a gépből és messzebbre repülve adja le a mozgási energiáját.
<!-- [http://www.stop.hu/articles/article.php?id=539164] -->
 
==Jövője==
Egy-egy légibaleset bekövetkeztekor szinte mindig óriási probléma az adatrögzítő berendezés felkutatása. Sokszor hegyméretű roncshalmaz alól kell kibányászni, esetleg az [[óceán]] fenekén hatalmas víznyomás alatt kutatni utána. Gyakran előfordul, hogy - a masszív felépítés ellenére - a balesetkor elszenvedett sérülések miatt pont a leglényegesebb [[adat]]ok hiányoznak, stb. Mindez szükségessé tette napjainra a [[fedélzet]]i adatrögzítés gyakorlatának a teljes úragondolását. A 21.század elején már olyan [[technika]]i lehetőségek állnak rendelkezésre, amelyek a feketedoboz ötletének születésekor még nagyon kezdetleges stádiumban voltak. Így megvalósítható például a folyamatos adatkapcsolat egy földi (esetleg [[műhold]]as) adatrögzítő központtal, ahol biztonságosan és megbízhatóan [[on-line]] rögzítésre kerülnek az érkező adatok. A [[számítástechnika|számítástechnikában]] már jól bevált [[adattömörítés]]i és magasfokú [[redundancia|redundanciát]] biztosító eljárásoknak köszönhetően a sokszáz adat folyamatos rögzítéséhez sem kell túl nagy [[sávszélesség]], illetve a kódolt és tömörített adatfolyamban esetlegesen előforduló hibák kiküszöbölése teljesen automatikussá tehető. Egy ilyen rendszerre való áttérés mindazonáltal hatalmas anyagi ráfordítással jár, hiszen azt megtervezni, kiépíteni és világviszonylatban [[szabvány]]ossá tenni igen nagy feladat. Mégis, ez a jövő, mivel a nagy repülőgépgyártók, vagy akár egy jónevű légitársaság sem engedheti meg magának, hogy az esetleg előforduló balesetek adatainak elemzéséből ne próbálnák meg a jővőben még biztonságosabbá tenni a légi közlekedést. Várható tehát, hogy a mai formájában létező fedélzeti adatrögzítő berendezések (fekete dobozok) eltűnnek és felvátják őket a vezetéknélküli adatátvitelt biztosító újabb, biztonságosabb megoldások.
 
==Források==