„Vát” változatai közötti eltérés

Ősidők óta lakott hely, határában vaskori sírhalom található. Vátot [[1226]]-ban ''Wald'' néven említik először. Régi templomát [[1324]]-ben említik, [[1404]]-ből pedig Péter navű plébánosa is ismert. Első ismert birtokosa lukafalvi Zarka Miklós, aki Sarmasd faluval együtt [[1329]]-ben kapta [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] királytól. Lakói a [[16. század]]ban reformátusok lettek és csak a 17. század elején tértek vissza a katolikus hitre. A birtokot a [[17. század]] végén Nádasdy Tamás szerezte meg. [[1698]]-ban még valószínűleg a középkori templom állt, mert csak temlpmocskaként említik. A [[18. század]] első felében a régi templom felhasználásával építették a mai templomot, valószínűleg Nádasdy Tamás adományából. [[1921]]-es földreform során 130 katasztrális hold szántó és 50 házhely került kiosztásra, illetve eladásra.

A váti kegyhely a [[17. század]] második felében válik ismertté. A források szerint a környék Nádasdy Tamás kedvenc vadászterületei közé tartozott. Egy napon, amikor a főúr éppen a tisztáson reggelizett egy koldust pillantott meg aki vak lován érkezett. A ló belegázolt a forrás vizébe, mely a szemébe fröccsent. A víztől a ló visszanyerte a látását. A csoda hatására Nádasdy elhatározta, hogy ezen a helyen kápolnát építtet. Az első kápolna még fából készült, majd nem sokkal később téglából építették fe. A kápolnát [[1721]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] Mária Mennybemenetele tiszteletére Nádasdy László csanádi püspök, a főúr testvére szentelte fel. Nem sokkal ezután Nádasdy álmot látott, melyben a képolna helyén kolostor állt, a forrás felett pedig [[Jézus]] jelent meg öt sebéből vért folyatva a vízbe. Az álom hatására Nádasdy megegyezett a [[szerviták]]kal, akik [[1733]]-ban két szerzetest küldtek Vátra. A rendház [[1750]]-re épült fel. Az útra merőlegesen fekvő emeletes téglalap alaprajzú épület volt, melyhez két templom, egy nagyobb és egy kisebb tartozott. A kisebb templom azonos lehetett az első, Nádasdy által épített kápolnával, kezdetben itt őrizték a kegyképet. A kegykép a [[Messina|Messinában]] őrzött csodatevő kegykép mintájára tűfestéssel készült. [[1743]]. [[február 2.|február 2-án]] helyezték el ünnepélyesen a templom főoltárán. Az atyák a nagyobb templom alatt épített kriptába temetkeztek. A templomot és a kolostort folyosó kötötte össze. [[1788]]. [[július 1.|július 1-jén]] [[II. József]] rendeletére bezárták a rendházat, a szerzetesek a rend még működő kolostoraiba távoztak. A helytartótanács az épületeket és a földet árverésre bocsátotta, melyet Nádasdy Mihály vásárolt vissza a család részére. Nádasdy az épületekre nem tartott igényt és nem engedélyezte az istentiszteleteket sem. Berendezését a környező szegényebb plébániák között osztották szét. Az épületek a [[19. század]]ban pusztulásnak indultak, csak a kegytemplomot hozták rendbe a század második felében. A [[II. világháború]]t követően a templom is az enyészeté lett, tetejét, falait elhordták. A templom hajóját le kellett bontani és [[1964]]-ben csak a szentélyt tudták helyreállítani. A helyreállított kápolnát [[1967]]. augusztus 20-án szentelték fel újra. <ref>[http://bucsujaras.hu/vat/tortenet.htm Velladics Márta: Vát-Szentkúti kápolna]</ref>