„Hiteleshely” változatai közötti eltérés

A '''hiteleshely''' régies nevén '''bizonyságtevő hely'''<ref>{{cite book | author = [[Benkő József]] | title = Transsilvania specialis | publisher = Kriterion Könyvkiadó | location = Bukarest, Kolozsvár | year = 1999 | id = ISBN 973 26 0524 3 | pages = 357}}</ref> ([[latin nyelv|latin]]ul '''loca credibilia/testimonialia''') a [[feudalizmus]] kori [[Magyarország]]on azt a szerepet töltötte be, mint ma egy [[közjegyző]]. Forrásszerű latin kifejezés még a hiteleshelyre a '''loca credibilia authentica'''. Magyarul írható hiteleshely alakban is. A bizonyító erejű oklevelek kiadására, másolására hozták létre őket az írásbeliség iránt egyre növekvő társadalmi igény következményeként, a [[13. század]]ban. A hiteleshelyek tagjai végezték a [[per]]es ügyek esetén az [[idézés]]t, a [[tanúkihallgatás]]t, a [[helyszíni szemle|helyszíni szemlét]], a [[határjárás]]t, az [[eskütétel]]t vagy más, a perrel kapcsolatos teendőket. A [[16. század|16]]. – [[17. század]]ban azután a [[vármegye]]i, [[városi hivatal]]ok [[írásbeliség]]e fokozatosan csökkentette a hiteleshelyek jelentőségét. [[1858]] után először átmenetileg, [[1874]]-ben pedig véglegesen a közjegyzői intézmény vette át a hiteleshelyek feladatkörét.<ref name="">[http://www.kislexikon.hu/hiteles_hely.html kislexikon.hu]</ref>[[Fájl:Majk.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A [[majki prépostság]] pecsétje a kis Jézust ölében tartó [[Szűz Mária|Szűz Máriát]] ábrázolta, körülötte felirat: "Sigillum Capituli de Maik".]]<br>A hiteleshely [[pecsét]]jével ellátott iratot hitelesnek kellett elfogadni. Ilyen pecsétjük volt a [[káptalan]]oknak és a nagyobb [[konvent]]eknek (szerzetesi házaknak). [[1351]]-ben [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] a kisebb konventeket eltiltotta ettől a tevékenységtől, elkerülendő, hogy a konvent [[kegyúr]]a határozza meg, miről állítsanak ki [[oklevél|oklevelet]] és mit pecsételjenek meg.<ref name="kápt">[http://www.radio.hu/read/69888 Magyar Rádió Online A káptalanok]</ref><br>

A [[pecsét]]nek az általános [[írástudatlanság]] viszonyai között különös fontossága volt. Egy pecsét még egy írástudatlan számára is jól felismerhető, azonosítható. A hiteleshelyek elnevezése is erre utal, azt jelenti, hogy ezeknek hiteles, azaz általánosan ismert pecsétje volt. Ezek hamisítását megállítandó [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] a [[14. század]] közepén egy jegyzéket is készítettett az összes hiteleshely pecsétjéről.<ref name="zahor">[http://eotvoscollegium.hu/~zahor/dolg_Pal_ispan.html Zahornitzky Tamás: Egy 1328. évi országbírói parancslevél]</ref>