„Lukács (esztergomi érsek)” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎Lukács, a politikus: III. Béla hivatkozások kékítése,)
a
[[Fájl:Chronicon Pictum P121 III. István koronázása.JPG|bélyegkép|220px|Lukács esztergomi érsek megkoronázza [[III. István magyar király|III. István]]t. [[Miniatúra]] a [[Képes krónika|Képes krónikában]]]]
'''Bánfi Lukács''' ([[1120]] k. – [[1181]]) a [[12. század]]i magyar [[politika]]i és [[egyház]]i élet egyik legmeghatározóbb személyisége, a 15. [[esztergom]]i [[érsek]] volt.
 
=== A trón támasza ===
 
A konkordátummal megpecsételt példás magyar-szentszéki kapcsolatokat Géza király halála beárnyékolta. Halála után mindkét öccse, [[II. László magyar király|László]] és [[IV. István magyar király|István]] magának vindikálta a trónt, s ráadásul ezt mindketten [[Bizánci Birodalom|bizánci]] támogatással tették. A sziklaszilárd Lukács, egyrészt a görög hatástól félve, másrészt a [[primogenitúra]] elvét vallva mindkét trónkövetelőtől megtagadta a koronázást, és Géza fiának, [[III. István magyar király|III. István]]nak ([[1162]]–[[1172]]) a trónigényét támogatta. Az ellenkirályokkal szembeni radikális föllépésért és kiközösítésükért Lukács börtönnel fizetett, ahonnan csak pápai közbenjárásra szabadulhatott ki.
 
A trónbitorló IV. István [[I. Mánuel bizánci császár]]hoz (†[[1180]]) fordult segítségért. A görög uralkodó azonban felismerte IV. István ellehetetlenült helyzetét, és az immár törvényesen uralkodó III. István király követeivel [[Belgrád]]ban egyezséget kötött. A szerződés értelmében [[III. Béla magyar király|Béla herceg]] – a király öccse – Alexiosz néven a [[konstantinápoly]]i udvarba került, mint [[deszpotész]] (leendő trónörökös), egyúttal elnyerte a császár lányának kezét, és [[Dalmácia]] és [[Horvátország]] vezetését is megkapta.