247 461
szerkesztés
a (→Jogszabályi háttér: szóismétlés) |
a (kisebb formai javítások) |
||
Alapelveik, tevékenységük jogi és eljárási háttere megkérdőjelezhetőek voltak.
A [[Volksbund]] tagjai, a WaffenSS-be besorozott németek automatikusan potenciális háborús bűnösnek számítottak, ugyanígy a Szálasi-rezsim hivatalnokainak jelentős része is. Előfordult, hogy megvertek és hamis vallomásra kényszerítettek vádlottakat, a [[Horthy Miklós]] rendszerét egészében elítélni igyekvő kommunista sajtó és politikusok pedig ezen törekvésüket támogatandó nemegyszer nyomást gyakoroltak a bíróságokra. Levéltári irat őrzi például a párthatározatot arról, mit hirdessen ki másodfokú ítéletében a Népbíróságok Országos Tanácsa a [[Mindszenty József]] bíboros elleni eljárásban [[1948]]-ban.
Máig ható, a magyar társadalom egységét sújtó hullámokat vetett, hogy a bűnösöket felkutató politikai rendőrséget a zsidó származású kommunista [[Péter Gábor]] vezette és a rendőrséghez másokkal együtt sokan csatlakoztak a túlélő magyar zsidók közül, akiknek családjával, ismerőseivel a háború idején borzalmak történtek. Mindezek miatt sokak számára úgy tűnhetett, hogy a felelősségrevonás nem más, mint a zsidók bosszúja, amihez a kommunisták által elkövetett törvénytelenségek és megfélemlítés tudata társult.
A népbírósági peranyagok legnagyobb része az [[1950-es évek]]ben a bírósági irattáraktól az az állambiztonsági szervekhez kerültek, amelyek saját szempontjaik alapján rendezték át az anyagot, megbontva a pertest egységét. (Még korábban, a folyamatosan megszűnő vidéki népbíróságok anyagai a budapesti népbíróság irattárába kerültek). Az 1970-1990-es években az anyag több fázisban levéltárakba került, de csonkán. Az iratok egy részét a Belügyminisztérium akkor visszatartotta és a hiányosságok a levéltárba került anyagokból gyakran nem is derülnek ki, ezért kutatóknak célszerű a Történeti Hivatalnál is körülnézni, ahová a Belügyminisztérium iratanyaga került át.
A Budapesti Népügyészség 1945 és 1946-os anyaga majdnem teljesen elpusztult. A későbbi évek anyagaiban olyan selejtezésket végeztek, hogy néha csak az ügyiratborító maradt meg.
==Külső hivatkozások==
|