„Michelberger Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg. |
forma +apróságok |
||
1. sor:
'''Michelberger Pál''' ([[Vecsés]], [[1930]]. [[február 4.]]) [[Széchenyi-díj]]as gépészmérnök, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja. A járműtervezés és a szerkezetanalízis neves kutatója.
== Életpályája ==
1948-ban érettségizett a [[budapest]]i [[Szent László Gimnázium]]ban, majd felvették a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Budapesti Műszaki Egyetem]] Gépészmérnöki Karára, ahol az addigra már Hadmérnöki Karrá átnevezett intézményben szerzett
1960-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Mechanikai Bizottságának, a Közlekedéstudományi Bizottságnak és a Gépszerkezettani Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985 és 1993 között elnöke is volt. 1982-ben megválasztották a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1993-ban az akadémia alelnöke, 1994-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnöke lett. 1996-ban megerősítették alelnöki tisztségében, amelyet 1999-ig viselt. Eddig vezette a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságát is. Ezenkívül a londoni Európai Akadémia (1993), a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (1998) és az Orosz Közlekedési Akadémia (1992) vette fel tagjai sorába. 1976 és 1990 között a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke, majd 1993-ig alelnöke volt. 1998-ban a [[Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége]] (MTESZ) elnökévé választották négy évre. 2001 és 2004 között a [[Magyar Akkreditációs Bizottság]] elnöke is volt. Több tudományos [[folyóirat|szakfolyóirat]] főszerkesztője, illetve szerkesztőbizottságának elnöke volt: ''Acta Technica'' (1986–2000), ''Periodica Polytechnica'' (Trans.Eng., 1985–93), ''Járművek, Mezőgazdasági, Építőipari gépek'' (1983-tól). Az ''International Journal of Vehicle Design'' szerkesztőbizottságának tagja lett, illetve 1984 és 2000 között a ''Vehicle System Dynamics'' című szakfolyóiratnál töltött be hasonló pozíciót.▼
▲1960-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Mechanikai Bizottságának, a Közlekedéstudományi Bizottságnak és a Gépszerkezettani Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985 és 1993 között elnöke is volt. 1982-ben megválasztották a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1993-ban az akadémia alelnöke, 1994-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnöke lett. 1996-ban megerősítették alelnöki tisztségében, amelyet 1999-ig viselt. Eddig vezette a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságát is. Ezenkívül a londoni Európai Akadémia (1993), a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (1998) és az Orosz Közlekedési Akadémia (1992) vette fel tagjai sorába.
Tudományos karrierje mellett a gazdasági életben is tevékenykedett: 1957-ben az [[Ikarus]] buszgyártó vállalat tervezőmérnöke, majd 1963-ban főkonstruktőre lett. 1964-ben átment az Autó- és Traktoripari Tröszthöz, amelynek osztályvezetőjeként kezdett el dolgozni. 1966-ban rövid ideig megbízott műszaki igazgató volt. 1968-ban tért vissza az Ikarushoz, ahol 1991-ig tudományos tanácsadóként tevékenykedett, amikor az igazgatótanács tagjává választották. Ezt a tisztségét 1994-ig töltötte be. Ikarusbeli pályafutása során több busztípus megalkotásában vett részt (például [[Ikarus 555]], [[Ikarus 303]]). 1991 és 1994 között a [[Suzuki]] Magyarország igazgatótanácsának tagja, 1992 és 1994 között a [[Hungarocamion]] Rt. igazgatótanácsának elnöke volt. 1996-ban a [[Knorr-Bremse Fékrendszerek|Knorr-Bremse]] műszaki tanácsadója lett.
== Munkássága ==
17 ⟶ 13 sor:
Kutatási területe a [[klasszikus mechanika|mechanika]], a járműtervezés és -építés, valamint a [[kinetika (fizika)|kinetika]].
Eredményeit elsősorban a járművek szilárdsági és élettartamra való méretezésében, valamint a [[rugalmas vázszerkezetek]] dinamikájában érte el, de kutatott a szimmetriaelvek általánosítása terén is. Úttörőnek tekintett tudományos eredménye a gyártási folyamat, valamint a szilárdsági elemzés összekapcsolása, illetve az ezzel kapcsolatos gyártási feszültségek [[sztochasztika|sztochasztikus]] kezelése. Egyetemi vezetőként a rendszerváltás idején kialakuló felsőoktatási reformfolyamat egyik aktív résztvevője volt.
Közel négyszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adja közre, egyes publikáció orosz nyelven is megjelentek. Emellett számos tudományos konferencián vett részt és szólalt fel.
| |||