[[Fájl:Psusennes I mask.jpg|right|250px|thumb|I. Pszuszennész halotti maszkja Taniszból]]
A '''harmadik átmeneti kor''' [[Az ókori Egyiptom|Egyiptom]] történelmében a XXI. dinasztiától számítódik. A korszak végének jelölésében a források nem egységesek. A {{MNL}} szerint a Kr. e. 656-ig uralkodó XXV. dinasztiabeli [[Tanutamon]] a kor utolsó fáraója. {{Baines-Málek}} aA XXIV. dinasztia utolsó királyával, [[Pije]] fáraóval Kr. e. 712-ben zárja ezt az érát. Allesandro Bongioanni: Ókori civilizációk. Egyiptom c. munkája i. e. 664-re, [[Taharka]] (Taharkó) uralkodásának végére teszi ennek az átmeneti korszaknak a befejezési időpontját. Szabó R. Jenő: Egyiptom című könyvében pedig nem is különíti el a [[későkor]]tól mint önálló történelmi időszakot, mivel a korszakot – ellentétben az első és a második átmeneti korral – nem követte egy fellendülési periódus. De valamennyi forrás egyetért abban, hogy Egyiptom hanyatlása a XXI. dinasztiával, i. e. 1069/1070-től kezdődött. Ekkor [[Szmendész]] lett a fáraó, aki felesége révén formálhatott jogot a trónra. Szmendész a fővárost áthelyezte Per-Ramszeszből [[Tanisz]]ba (ma Szan el-Hagar ) és erőfeszítéseket tett ugyan az egységes hatalom helyreállítására, de Thébában [[Ámon]] főpapja, [[Herihor]] vezetésével a papság ragadta meg a hatalmat és terjesztette ki fennhatóságát a [[Nílus]]-völgyben el-Híbától [[Asszuán]]ig. A fáraók a Deltában gyakorolhatták csak tulajdonképp a jogaikat. Tanisz korábban nem számított jelentős központnak, s a fáraó székhelyének átköltözését a vízi utak eliszaposodása is indokolhatta. A korszakban a hatalmi helyzetet bonyolította a líbiai tábornokok befolyásának erőteljes növekedése is, akik közül e korszakban több fáraó is kikerült. A harmadik átmeneti kor eseményeinek általános jellemzője volt a thébai Ámon-papság és a fáraók küzdelme a tényleges hatalomért, e harcban Egyiptom mint hatalmi tényező fokozatosan gyengült és elvesztette politikai befolyását a szomszédos országokban.
