„A magyarországi németek kitelepítése” változatai közötti eltérés

'''A magyarországi németek kitelepítése''' a [[második világháború]]t követően, [[1946]]-[[1948]] között zajlott le.

A [[Szovjetunió]], [[Jugoszlávia]], [[Lengyelország]] és [[Csehszlovákia]], a németség sorsa szempontjából legfontosabb [[kitelepítés|kitelepítő országok]] a [[Második világháború|II. világháború]] győztesei közé tartoztak. Velük ellentétben [[Magyarország]] egyike volt a veszteseknek.

 

A [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] eredetileg nem tervezte a magyarországi németek tömeges [[kitelepítés]]ét, ezt [[Magyarország]] [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]]a kezdeményezte. A későbbi magyar [[emigráció]] (például [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] volt miniszterelnök) állítása szerint a [[Szovjetunió|szovjet]] megszálló hatóság nyomására. Azonban ezen állítását hitelt érdemlően, vagyis történelmi forrásokkal nem tudjuk alátámasztani.

 

 

Ezért közölte [[Gyöngyösi János]] külügyminiszter ([[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|FKgP]]) [[1945]]. [[május 16.|május 16-án]] egy jegyzékben [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] marsallal, a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] elnökével, hogy [[Magyarország]] 300 ezer német "[[volksbund]]istát" szándékszik kitelepíteni.<ref>Spannenberger Norbert kutatási adatai szerint viszont a [[Volksbund]] taglétszáma a trianoni Magyarország területén még a szervezet fénykorában sem haladta meg a 150 ezer főt. Mint Balogh Sándor történész közölte, 300 ezer fő azoknak volt a száma, akik magukat az 1941-es népszámláláson német anyanyelvűnek vallották.</ref> Majd a [[Dálnoki Miklós Béla]] vezette magyar kormány [[1945]]. [[május 26.|május 26-án]] megerősítette ezen szándékát, amikor egy szóbeli jegyzékben tisztelettel kérte "a Szovjetuniót, hogy a Magyarországról eltávolítandó németeket Németországnak olyan területére telepítsék át, amely a Szovjetunió haderőinek megszállása alatt áll."<ref>Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1955. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 43.</ref>

A [[Második világháború|II. világháborúban]] győztes nagyhatalmak [[1945]]. augusztus elején a [[potsdami konferencia|potsdami konferencián]] a magyarországi németek [[kitelepítés]]ét együtt tárgyalták a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiá]]ból, illetve [[Lengyelország]]ból kitelepítendő németekével. A megállapodás [[XIII. cikkelye]] alapján a magyar kormány engedélyt kapott arra, hogy a hazai német lakosságot vagy annak részeit úgymond "rendezetten, humánus módon" [[Németország]]ba telepítse ki. Az engedélyhez novemberben csatolt keretszám (max. 4-500 ezer fő) lehetővé tette a hazai németség akár teljeskörű [[kitelepítés]]ét is, ugyanis hazánkban akkor Fehér István becsült adatai szerint legfeljebb 380 ezer főnyi német nemzetiségi élt. Viszont nem kapott a magyar kormány irányelveket arra, milyen jogi-bűnösségi kategóriák szerint jelölje ki a kitelepítendőket.

 

A minisztertanács [[1945]]. [[december 22.|december 22-i]] ülésén [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] belügyminiszter ([[Magyar Kommunista Párt|MKP]]) terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség [[kollektív bűnösség]]én alapult. Rá a jelenlévő 16 miniszterből kilencen igennel, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. A kormány az 12330/1945 ME sz. [[rendelet]]ében ([[1945]]. [[december 29.]]) csak látszatra nevezett meg politikai felelősség szerinti kategóriákat. Kivételeket is csak formailag engedett meg. Valójában ugyanis a hazai német lakosság teljeskörű [[kitelepítés]]ére törekedett. Ezért volt benne a [[kitelepítés]] elsőszámú indoka az, ha valaki magát [[1941]]-ben, a népszámláláskor német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta. A magyar kormány igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha a [[berlin]]i [[Szövetséges Ellenőrző Tanács]] utasítására rendelte volna el a [[kollektív bűnösség]]en alapuló, teljeskörű [[kitelepítés]]t. A [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] [[1946]]. [[január 25.|január 25-i]] ülésén készült jegyzőkönyv szerint a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] [[amerikai Egyesült Államok|amerikai]] tagja, [[Key tábornok]] és [[Szovjetunió|szovjet]] elnöke, [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov marsall]] tiltakozásul felszólította a kormányt, hogy ne használja "a SZET utasítására" kifejezést. Ugyanakkor [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] óriási nyomást fejtett ki annak érdekében, hogy az elrendelt teljeskörű [[kitelepítés]] minél hamarabb megvalósuljon és lezáruljon. Ezzel akarta ugyanis elősegíteni, hogy [[Csehszlovákia]] gyorsan [[kitelepítés|kitelepít]]hesse az ottani magyarokat [[Magyarország]]ra.

 

A hazai németek [[kitelepítés]]e tömeges, ám részleges lett. Balogh Sándor (történész) publikálta először, hogy a Népgondozó Hivatal adatai szerint a magyar kormány [[1946]] és [[1948]] között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő [[Németország]]ba: [[1946]] és [[1947]] közt kb. 135 ezer főt az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] által megszállt övezetbe, majd [[1948]] végéig kb. 50 ezer főt a [[Szovjetunió]] által megszállt övezetbe.<ref>Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1955. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 101.</ref> Tóth Ágnes szerint ezalatt összesen mintegy 248 600 kataszter hold föld került a magyarországi németektől a magyar állam tulajdonába. Ugyanő azt írja, [[1941]]-ben a magyarországi németeknek összesen kb. 60 400 háza volt. Ebből [[1945]] és [[1948]] közt 44 750 ingatlant (azaz 74,1%-ot) vett el tőlük a magyar állam.<ref>Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. BKML. Kecskemét, 1993. 191.</ref>

 

 

{{források}}