„A magyarországi németek kitelepítése” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1. sor:
[[File:Dunabogdány 2008 069a.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Emlékmű [[Dunabogdány]]ban]]
'''A [[magyarországi németek]]
== Története ==
A [[Szovjetunió]], [[Jugoszlávia]], [[Lengyelország]] és [[Csehszlovákia]], a németség sorsa szempontjából legfontosabb [[kitelepítés|kitelepítő országok]] a [[Második világháború|II. világháború]] győztesei közé tartoztak. Velük ellentétben [[Magyarország]] egyike volt a veszteseknek.
6. sor:
[[Magyarország]]on a német nemzetiségű lakosság [[kitelepítés]]e a törvényesség látszatával, pontosabban a törvénytelenségek és embertelenségek jogi elleplezésére való törekvéssel párosult. Ez elsősorban azzal függött össze, hogy a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] (SZEB) ellenőrzése alatt álló [[Magyarország]] nem kívánt precedenst teremteni, tekintettel a szomszédos országokban élő, [[kitelepítés]]sel fenyegetett magyar lakosságra.
A [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] eredetileg nem tervezte a [[magyarországi németek]] tömeges [[kitelepítés]]ét, ezt [[Magyarország]] [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]]a kezdeményezte. A későbbi magyar [[emigráció]] (például [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] volt miniszterelnök) állítása szerint a [[Szovjetunió|szovjet]] megszálló hatóság nyomására. Azonban ezen állítását hitelt érdemlően, vagyis történelmi forrásokkal nem tudjuk alátámasztani.
A magyar kormány valójában olyan csodaszernek tekintette a németek kitelepítését, amely a világháború utáni Magyarország összes kül- és belpolitikai gondját enyhítheti: A hazai németek ingatlanaival kívánta a földnélküli magyar lakosság földéhségét csillapítani. Mivel ugyanakkor a szomszédos országokban már folyt a magyarság üldözése (lásd például [[Beneš-dekrétumok|benesi dekrétumok]]), a magyar kormánynak német ingatlanokra volt szüksége ahhoz is, hogy a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiából]], [[Románia|Romániából]] és [[Jugoszlávia|Jugoszláviából]] tömegesen érkező magyar [[menekülteket]] le tudja telepíteni. Abban is reménykedett, hogy ha a győztesekkel elfogadtatja a hazai német lakosság [[kollektív bűnösség]]ét, Magyarországot saját német lakossága áldozatának tüntetheti fel. A kollektív bűnösség elvével akarta Magyarországot kivezetni a nemzetközi elszigeteltségből.
12. sor:
Ezért közölte [[Gyöngyösi János]] külügyminiszter ([[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|FKgP]]) [[1945]]. [[május 16.|május 16-án]] egy jegyzékben [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] marsallal, a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság|SZEB]] elnökével, hogy [[Magyarország]] 300 ezer német "[[volksbund]]istát" szándékszik kitelepíteni.<ref>Spannenberger Norbert kutatási adatai szerint viszont a [[Volksbund]] taglétszáma a trianoni Magyarország területén még a szervezet fénykorában sem haladta meg a 150 ezer főt. Mint Balogh Sándor történész közölte, 300 ezer fő azoknak volt a száma, akik magukat az 1941-es népszámláláson német anyanyelvűnek vallották.</ref> Majd a [[Dálnoki Miklós Béla]] vezette magyar kormány [[1945]]. [[május 26.|május 26-án]] megerősítette ezen szándékát, amikor egy szóbeli jegyzékben tisztelettel kérte "a Szovjetuniót, hogy a Magyarországról eltávolítandó németeket Németországnak olyan területére telepítsék át, amely a Szovjetunió haderőinek megszállása alatt áll."<ref>Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1955. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 43.</ref>
A [[Második világháború|II. világháborúban]] győztes nagyhatalmak [[1945]]. augusztus elején a [[potsdami konferencia|potsdami konferencián]] a [[magyarországi németek]] [[kitelepítés]]ét együtt tárgyalták a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiá]]ból, illetve [[Lengyelország]]ból kitelepítendő németekével. A megállapodás [[XIII. cikkelye]] alapján a magyar kormány engedélyt kapott arra, hogy a hazai német lakosságot vagy annak részeit úgymond "rendezetten, humánus módon" [[Németország]]ba telepítse ki. Az engedélyhez novemberben csatolt keretszám (max. 4-500 ezer fő) lehetővé tette a hazai németség akár teljeskörű [[kitelepítés]]ét is, ugyanis hazánkban akkor Fehér István becsült adatai szerint legfeljebb 380 ezer főnyi német nemzetiségi élt. Viszont nem kapott a magyar kormány irányelveket arra, milyen jogi-bűnösségi kategóriák szerint jelölje ki a kitelepítendőket.
[[Fájl:A kitelepített németekre elékezve.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Emlékmű [[Környe|Környén]]]]
21. sor:
A [[kitelepítés]] előkészítésében és végrehajtásában meghatározó szerepet játszott a kommunista vezetés alatt álló belügyminisztérium. A Népgondozó Hivatal, amelyet [[1945]]-ben elsősorban a kitelepítés lebonyolítására állítottak fel, a belügyminisztériumnak volt alárendelve. Ez a minisztérium hatalmazta fel és küldte ki azokat a kitelepítési biztosokat, akik helyben minden hatóságnak utasításokat adhattak. Amúgy is a kommunista párt szerezte meg [[1945]]-ben a belügyhöz tartozó kulcspozíciók többségét. A kitelepítési rendelet végrehajtásával a kommunisták újabb hatalmi eszközre tettek szert.
A [[magyarországi németek]] [[kitelepítés]]e a magyar kormányok várakozásával ellentétben nem lett kül- és belpolitikai csodaszer. Mint Kaltenecker Krisztina írja, a kitelepítéssel járó jogtalanságok, törvénytelenségek és embertelenségek megrázkódtatták az alkotmányosságot, kikezdték a jogállamiság alapjait. A [[magyarországi németek]] [[kollektív bűnösség]]en alapuló kitelepítése ráadásul tovább gyengítette a magyar kormány pozícióit a szomszédos győztes államokkal, különösen [[Csehszlovákia|Csehszlovákiá]]val szemben. A határon túli magyarok sorsát meghatározta a továbbiakban, hogy a szomszédos országok a [[magyarországi németek]] kitelepítését precedensnek tekinthették. Csehszlovákia például egy úgynevezett kölcsönös [[kitelepítés|szlovák-magyar lakosságcsere]] kikényszerítésére használta fel a magyar kormánnyal szemben.<ref>Krisztina Kaltenecker: Das Dilemma der massenhaften oder vollständigen Zwangsaussiedlung der Deutschen aus Ungarn. Die Entstehungsgeschichte der Regierungsverordnung Nr. 12.330/1945 MP. In: Heike Müns (szerk.): Jahrbuch für deutsche und osteuropäische Volkskunde. Band 44 (2001). N. G. Elwert Verlag. Marburg, 2001. 82-85.</ref>
A hazai németek [[kitelepítés]]e tömeges, ám részleges lett. Balogh Sándor (történész) publikálta először, hogy a Népgondozó Hivatal adatai szerint a magyar kormány [[1946]] és [[1948]] között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő [[Németország]]ba: [[1946]] és [[1947]] közt kb. 135 ezer főt az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] által megszállt övezetbe, majd [[1948]] végéig kb. 50 ezer főt a [[Szovjetunió]] által megszállt övezetbe.<ref>Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1955. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 101.</ref> Tóth Ágnes szerint ezalatt összesen mintegy 248 600 kataszter hold föld került a [[magyarországi
== Lásd még ==
33. sor:
==Források==
*Balogh, Sándor (főszerk.): ''A magyar állam és a nemzetiségek.'' A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai (1848-1993). Napvilág Kiadó. Budapest, 2002. ISBN 963-9082-95-3
*Balogh Sándor: ''Magyarország külpolitikája 1945-1950''. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. ISBN 9630931427
*Bellér Béla: ''Egy gyönge vétó''. In: [[Élet és Irodalom
*Fehér István
*Feitl István (szerk.): ''A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1947''. Napvilág Kiadó. Budapest, 2003. ISBN 963-9350-17-6
*Halmosy Dénes (kiadó): ''Nemzetközi szerződések''. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1985. ISBN 9632215060
*Hambuch Vendel (szerk.): ''300 év együttélés - 300 Jahre Zusammenleben''. I-II. kötet. Tankönyvkiadó. Budapest, 1988.
*Krisztina Kaltenecker: ''Das Dilemma der massenhaften oder vollständigen Zwangsaussiedlung der Deutschen aus Ungarn''. Die Entstehungsgeschichte der Regierungsverordnung Nr. 12.330 / 1945 MP. In: Heike Müns (szerk.): Jahrbuch für deutsche und osteuropäische Volkskunde. N. G. Elwert Verlag. Marburg. Band 44 (2001), 35-97. o. ISBN 3-7708-1213-1
*Krisztina Kaltenecker: ''Solidarität und legalisierte Willkür.'' Die Darstellung der Vertreibung der Deutschen aus Ungarn in der Bonner Dokumentation. In: Fata Márta (szerk.): ''Das Ungarnbild der deutschen Historiographie''. Franz Steiner Verlag. Stuttgart, 2004. 168-191. o. ISBN 3-515-08428-2
*Theodor Schieder (szerk.): ''Dokumentation der Vertreibung der Deutschen aus Ostmitteleuropa''. Band II. Das Schicksal der Deutschen in Ungarn. dtv. München, 1984. ISBN 3
*Nagy Ferenc: ''Küzdelem a vasfüggöny mögött''. Budapest, 1990.
*Gerhard Seewann (szerk.): ''Ungarndeutsche und Ethnopolitik''. Ausgewählte Aufsätze. H. n. (Budapest), 2000.
*Norbert Spannenberger: ''Der Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938-1945 unter Horthy und Hitler.'' Oldenbourg Verlag. Oldenburg, 2005. ISBN 978
* Suevia Pannonica (kiadó): ''Johann Weidlein: A magyarországi németség küzdelme fennmaradásáért''. Dokumentáció. 1930-1950. H. n. (Pécs), 1996. Magyarra ford.: Franz Wesner. Az eredetit átdolgozta és kibővítette: Johann Till.
*Tilkovszky Loránt: ''Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században.'' Csokonai Kiadó. Debrecen, 1998. ISBN 963
*Tóth Ágnes: ''Telepítések Magyarországon 1945-1948 között.'' A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. BKMÖL. Kecskemét, 1993.
*Zielbauer György: ''Adatok és tények a magyarországi németség történetéből (1945-1949)''. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989. ISBN 9630552647
== Külső hivatkozások ==
| |||