„Galvanométer” változatai közötti eltérés

Az első galvanométerek a [[Föld]] mágneses terét használták fel a mutató visszatérítésére. A kitérítőnyomatékot a mérendő áramtól átjárt tekercs létesíti, az ellennyomatékot a föld mágneses terének a mágnesre érvényesülő [[horizont]]ális összetevője adja. Ezeket „tangens-galvanométereknek” nevezték. Az ilyen eszközöket használat előtt megfelelő irányba kellett állítani. Az érzékenységét fokozhatjukfokozhatták, ha a föld mágneses hatását a műszerre csökkentjükcsökkentve, és ezzel az ellennyomatékot kisebbítjükkisebbítve. Ezt majdnem korlátozás nélkül csökkenthetjükcsökkenthető a lengőmágnes részleges asztatizálásával. A két mágneses lengőmágnes szilárdan, és mereven van (nem ferromágneses) tengellyel összekapcsolva, ellennyomatékul tehát a két lengő mágnes momentumából számítható földi mágneses erő különbsége működik. Mind a két mágnesre teljesen azonos méretű és elrendezésű gerjesztő tekercsek működnek, kitérítőnyomatékuk összegeződik. A lengőmágneses műszer érzékenységét még fokozni lehetlehetet, ha az ellennyomatékot a galvanométerben aszimetrikusan elhelyezett és mozgatható állandó mágnessel állítjukállították elő. Így a lengőredszer a külső zavaró mágneses terekre rendkívűl érzékenyen reagál, azok ellen árnyékolással kell védenivédett. A beépített állandó [[mágnes]] mozgatásával az ellennyomaték és így az érzékenység s a lengési idő nagy határok között változtatható. Így készült a Du Bois-Rubens féle nem asztatikus páncélozott galvanométer, melynek ellennyomatékát beépített mozgatható állandó mágnes adta.