„Takács Károly” változatai közötti eltérés

Fiatalon katonai pályára lépett, [[őrmesterRendfokozat|őrmesterként]]ként szolgált. A Honvéd Tiszti Sportegylet versenyzőjeként kezdte a [[sportlövészet]]et. Élete nagy fordulatot vett, amikor [[1938]]-ban egy gránátbaleset során elvesztette jobb kézfejét, emiatt megtanult bal kézzel írni és lőni. Az [[1939]]-es [[luzern]]i világbajnokságon már az ötalakos gyorspisztoly csapat ([[Badinszky László]], [[Börzsönyi Lajos]], [[Dombi Ede]], Takács Károly, [[Vadnay László]]) győztes tagja volt. [[1940]]-ben a kisöbű sportpisztolyos versenyszámban magyar bajnok lett.

Az [[1948. évi nyári olimpiai játékok|1948-as londoni olimpián]] ötalakos gyorstüzelésűgyorstüzelő pisztolyban ötvenkilenc induló közül 580 körrel (tíz körös céltáblán hatvan lövésből elért eredmény) megszerezte az olimpiai bajnoki címet. Négy évvel később, az [[1952. évi nyári olimpiai játékok|1952-es helsinki olimpiai játékokon]] szintén az ötalakos gyorstüzelésűgyorstüzelő pisztollyal 53 indulóból 579 körrel megvédte olimpiai bajnoki címét. Mögött ezüstérmes saját tanítványa, [[Kun Szilárd]] lett. Az [[1956. évi nyári olimpiai játékok|1956-os melbourne-i olimpián]] csak a nyolcadik helyet tudta megszerezni.

Az [[1955]]-ös [[bukarest]]i Európa-bajnokságon, ill.illetve az [[1958]]-as [[moszkva]]i világbajnokságon egyéniben hadipisztollyal és csapatban ötalakos sportpisztollyal bronzérmet szerzett. Pályafutása során huszonöt alkalommal volt a válogatott tagja.

Ismert volt kitartásáról, kemény idegzetéről és precizitásáról. Edzéseken többször térdig állt a pisztolyhüvelyekben. Hivatásos katonaként tovább lépett előre a ranglétrán, [[alezredesRendfokozat|alezredessé]]sé léptették elő.