„Szűcs Jenő (történész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete és munkássága: IV. Béla hivatkozás pontosítása, |
a →Élete és munkássága: átirányítások ki, nagykötőjelek |
||
4. sor:
== Élete és munkássága ==
Tanulmányait az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]]-n végezte (
[[1952]]-60 között a [[Magyar Országos Levéltár]] munkatársa volt; előbb a Középkori Gyűjtemény s a Családi Levéltárak osztályán, majd a Kamarai Levéltár referenseként levéltáros, utóbb főlevéltáros. Évekig kutatta a [[Felvidék]] levéltárait. Az [[1956-os forradalom]] után háttérbe szorította a hatalom.
1960-tól az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1972-től főmunkatársa, 1976-tól a Középkori Osztály vezetője, majd főosztályvezetője. 1972-ben ''„Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése''
1960 után – összefüggésben a magyar történeti tudat „nacionalista maradványairól” a magyar történetírásban és publicisztikában kibontakozott
Élete utolsó szakaszában a kései [[Árpád-ház|Árpád-kor]] történetével, főként a [[13. század]]i átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve [[Magyarország]] történetének regionális helyével foglalkozott. Doktori disszertációját ''Az utolsó Árpádok''
Eredetileg a [[Bibó István]] tiszteletére összeállított, szamizdatban megjelent emlékkönyvbe írta meg nagy hatású, az akkori politikai hatalom számára nehezen elfogadható tézist tartalmazó tanulmányát [[Európa]] három régiójáról, amelyben azt bizonyította, hogy a Magyarországot felölelő térség nem kelet-európai, hanem egy Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött, de minőségében inkább az előbbihez, mint az utóbbihoz közel álló harmadik régióként (Kelet-[[Közép-Európa]]) fejlődött. Ez a műve angolul, franciául, és németül is megjelent.
| |||