„Róbert latin császár” változatai közötti eltérés

Amikor [[Franciaország]]ba érkezett [[I. Péter konstantinápolyi latin császár|I. Péter]] halálhíre, elsőszülött fia, a [[Namur]]t öröklő Fülöp lemondott legidősebb öccse javára a trónról. Az új császár csak [[1221]]-ben érkezett meg a Konstantinápolyi Latin Császárságba, amit addig anyja, majd [[Jolánta latin császárnő|Jolánta]] halála után Béthune-i Conon kormányzott, mint régens.

Miután császárrá koronázták, nyomban segítségért folyamodott [[III. Honorius pápa|III. Honorius pápánál]] és [[II. Fülöp Ágost francia király]]nál, mivel az [[Epiruszi Despotátus]] és a [[Nikaiai Császárság]] folyamatosan ragadták el országa területeit. Nyugatról azonban alig érkezett segély, így Róbert kénytelen volt békét kötné legnagyobb ellenségével, [[III. János nikaiai császár|DukászIII. János Vatatzész]] [[niceaNikaiai Császárság|nikaiai]] császárral]], és megígérni, hogy elveszi a néhai [[I. (Laszkarisz)Theodor nikaiai császár|I. Theodor Laszkarisz]] [[Nikaiai Császárság|nikaiai császár]] leányát, III. János sógornőjét, Eudoxiát, akivel már korábban eljegyezték. Az ígéretét azonban felrúgta, és egy [[Burgundia|burgundi]] nemessel már eljegyzésben álló francia hölgyet vett nőül, akinek csalódott jegyese összeesküvést szőtt ellene, és elcsalta [[Konstantinápoly]]ból a latin császárt. Róbert [[1228]] elején hunyt el [[Akháj Fejedelemség|Moreában]].<ref>Feleségét ezzel egyidőben gyilkolták meg.</ref>