„Pentium” változatai közötti eltérés

 

 

 

 

 

* [[Szuperskalár architektúra]]: A Pentium két futószalaggal rendelkezik, amely lehetővé teszi a ciklusonként egynél több utasítás végrehajtását. Az egyik szalag (az ''U)'' bármilyen utasítást kezelni képes, míg a másik (a ''V)'' pedig csak a legegyszerűbb, leggyakoribb utasításokat. Az egynél több futószalag használata tipikusan a [[RISC]] processzorok jellemzője. Ez volt az egyik első [[RISC]] alapú technológia, amit átvett az x86. Így megmutatva az utat, hogy a két technológia együtt is használható, majdnem hibrid processzorként.

Intel 486 majdnem ugyanolyan gyors volt, mint az első generációs Pentium és néhány kései [[AMD]] 486 teljesítménye nagyjából megegyezett a Pentium 75 MHz-ével.

 

 

A korai Pentiumok 60 és 66 MHz-en üzemeltek. Később elérhetővé váltak a 75, 90, 100, 120, 133, 150, 166, 200 és 233 MHz-es változatok is. A 266 és 300 MHz-es változatok mobil számítógépek számára jelentek meg. A 63 és 83 MHz-es [[Pentium Overdrive]] processzorok a régi 486 típusú számítógépek számára jelentettek fejlesztési lehetőséget.

| colspan="4" | P55C (Tillamook)

|-

| colspan="2" | 0.80

| colspan="4" | 0.60

* ''* Ezek a típusok csak [[notebook|mobil számítógépekhez]] voltak elérhetőek.''

 

 

 

Az eredeti Pentium mikroprocesszor a P5 belső kódnevet kapta, és egy futószalagos, belső-utasításkészlettel rendelkező szuperskalár mikroprocesszor volt és 0,8 [[µm]]-es gyártástechnológiával készült. Ezt a P54 követte, amely a P5 0,6 µm-es változata, melyek kétprocesszoros működésre is fel voltak készítve és a belső órajelük különbözött az [http://wiki.hup.hu/index.php/FSB FSB]-től (sokkal bonyolultabb a buszsebességet növelni, mint a belső órajelet). A P54-et a P54C követte, már 0,35 [[µm]]-es gyártástechnológiával, ez tiszta [[CMOS]] gyártás, szemben a korai Pentiumok bipoláris CMOS technológiájával.

A korai 60-100 MHz-es Pentiumok lebegőpontos egységeinek volt egy hibája, néhány esetben csökkentett pontossággal végeztek osztási műveleteket. Ezt a hibát Lynchburgben (USA, Virginia) fedezték fel 1994-ben és a [[Pentium FDIV hiba]]ként híresült el, ami nagyon kellemetlen volt az Intel számára és csereakció keretében kicserélték a hibás processzorokat a javítottakra. A 60 és 66 MHz-es, 0,8 µm-es Pentiumok híresek voltak a fagyásaikról, és nagy hőtermelésükről – a Pentium 60-at és 66-ot kávéforraló becenévvel illették. Ismertek voltak még a nagyfeszültségű Pentiumok az 5V-os magfeszültségük miatt. A hőproblémákat kiküszöbölték a P54-ben, mely jóval alacsonyabb magfeszültségen (3,3V) üzemelt.

 

 

 

Utólag a P55C '''Pentium with [[MMX]] Technology''' (egyszerűen csak '''Pentium MMX''') néven lett kiadva; P5 magra épül 0,35-ös gyártástechnológiával készült ez is, de kiegészült 57 MMx utasítással, ami a multimédiás alkalmazások teljesítményét hivatott növelni, például digitális média be- és kitömörítése.

 

Az új utasítások új adattípusokkal dolgoztak: a 64 bites vektorok vagy nyolc 8 bites egésszel, vagy négy 16 bitessel, vagy két 32 bitessel, vagy egy 64 bites egésszel voltak képesek dolgozni. Például PADDUSB (Packed ADD Unsigned Saturated Byte) utasítás hozzáad két új vektort, mely páronként tartalmaz nyolc 8 bites megcímezetlen egészet, minden összeadás amely nagyobb a megengedettnél 255-öt fog eredményezni, a legnagyobb megcímezetlen érték egy byte. Ezek a speciális utasítások különleges programozást igényelnek a programozó részéről, hogy használni lehessen őket. Néhány program mindig az MMX-et használta.

 

 

A Pentium P55C mobil változata egy „mobil modullal” csatlakozott a notebook alaplapjához, ez egy nyomtatott áramkör volt, a processzor közvetlenül ehhez kapcsolódott. A modul kapcsolódott az

alaplapra és általában fel volt szerelve egy hőelvezető lemezzel. Néhány notebook gyakran az Intel [[430MX]] lapkakészletet használta, ami egy butított [[430FX]] volt. Bár a Tillamookot (amit egy oregoni településről neveztek el) a [[430TX]] lapkakészlettel és 512 KB [[SRAM]] rendszermemóriával kellett volna szerelni.

 

 

Az Intel a Pentium védjegyet a későbbi processzorgenerációknál is megtartotta, amelyek már lényegesen különböztek az eredeti Pentiumtól. A Pentium név nagyon sikeres lett, amelyet több processzor-generáción keresztül használtak Pentium Pro-tól egészen a Pentium Extreme Edition-ig.

 

* [[Pentium Extreme Edition]]

 

Ezért az ''i586'' általában a korábbi Pentiumokra utal, valamint azokra a processzorokra, amiknek a [[gépi kód]]ja a korai Pentiumokra épül.

 

A Pentium név hagyományosan az asztali, és a notebookokba szánt processzorokat jelöli, a [[Celeron]] nevet a belépőszintű processzorok kapták (alacsonyabb ár és alacsonyabb teljesítmény), a [[Xeon]] processzorokat a nagyteljesítményű [[szerver]]ekbe és [[munkaállomások]]ba szánják. Ugyanazt az alap mikroarchitektúrát használják mindegyik névhez, de órajelben, [[gyorsítótár]]méretben, tokozásban és a foglalatokban különböznek, sőt ugyanazt a nevet használják az egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő mikroarchitektúrák is.

 

 

{{Intel processzorok}}

[[Kategória:Mikroprocesszorok]]

 

[[bn:পেন্টিয়াম]]

[[ca:Pentium]]

[[fa:پنتیوم]]

[[fi:Intel Pentium]]

[[he:פנטיום]]

[[hr:Intel Pentium]]