„Kalecsinszky Sándor” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Ha lengyel |
Munkássághoz áttéve |
||
3. sor:
== Életútja ==
Apja, Feliks Kaleczinsky lengyel nemes az 1850-es években telepedett le Magyarországon. Középiskoláit [[Ungvár]]on végezte, majd a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] hallgatott kémiát (főtárgyként), fizikát és ásványtant (melléktárgyakként). Ezekből a tárgyakból 1878-ban <!--Pallas: 1880-ban--> szerzett középiskolai tanár oklevelet. Ekkortól az egyetem kémiai intézetében dolgozott gyakornokként [[Than Károly]] és [[Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)|Lengyel Béla]] irányításával. 1882–1883-ban a kémiai intézet tanársegédje volt. 1883-ban [[ausztria]]i és [[németország]]i tanulmányútra indult
== Munkássága ==
Tudományos pályája 1884-től a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézethez]] kötődött. 1884-ben
Kiváló kőszénelemzési eredményeiért 1892-ben elnyerte a [[Magyar Természettudományi Társulat|Magyar Királyi Természettudományi Társulat]] 1000 forintos pályadíját. Még ez évben megbízták a magyarországi kőszéntelepek összetételének, szerkezetének és [[rétegtan]]i helyzetének átfogó vizsgálatával. 1901-ben megjelent kőszénkatasztere mellett jelentős eredményeket ért el a Kárpát-medencei [[agyag]]előfordulások regionális földtani feldolgozásában is. 1905-ben részletes térképekkel kiegészítve adta közre Magyarország agyagkataszterét, amelyben hét tűzállósági osztályba osztotta az agyagos kőzeteket. Megállapította, hogy a tűzálló agyagásványok a [[földpátok|földpát]]tartalmú kőzetek előfordulásához kötődnek.<ref>''Kézművesség.'' Főszerk. Domonkos Ottó. Budapest: Akadémiai. 1991, 531–532. o. = Magyar Néprajz, 3.</ref>
|