„Magyarkirályfalva” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Szüret |
|||
107. sor:
[[Kép:szuret2005.jpg|200px|thumb|Szüret a Csillaghegyen – Csíki Márton és neje Zsuzsa]]
A [[Gyergyói-havasok]]ból eredő [[Kis-Küküllő]] felső szakasza (44-45 km) a hegyvidéki hidegebb időjárás miatt a szőlőtermesztésre alkalmatlan, de annál inkább alkalmas e tevékenységre a már említett száz kilométernyi alsó szakasz, melyben a Küküllő csendes dombok lábai előtt kanyarog. E vidékeken már a legrégibb időktől ismeretesek a szőlőművesség és a bor készítés fogásai, melyekről feljegyzések is maradtak. Az írott feljegyzések mellett megmaradtak még a festett templomkazetták, karzatok, úrvacsorai ötvösmunkák és hímzések, melyek szintén a Kis-Küküllő-i szőlőművességet igazolják. Például a gyalakuti templom kazettás mennyezet közepén található virágmotívumot szőlőkoszorú övezi. A bonyhai Bethlen család ősi címerének két alsó sarkán ott a szőlőfürt. A 16. századi magyar irodalom is megörökíti a Kis-Küküllői borokról való feljegyzéseket. 1552-ben [[Tinódi Lantos Sebestyén]] bezörget a díszes [[bonyhai kastélyba]], de barátságtalan fogadtatásban részesült.
A [[Kis-Küküllő]] vidéki szőlőtermesztésnek kiemelkedő települése Magyarkirályfalva. A falu szájhagyománya hitelesnek tűnő legendát őriz a küküllő mente leggyakoribb szőlőfajtája, a Királyleányka eredetéről. Királyfalva legősibb és ma is leggyakoribb foglalkozása a szőlő és a bor. Ezt igazolják az egyházi irattárában megmaradt Protocollumok és Libellusok. A falu lakosságának túlnyomó többsége ma is a szőlőből él.
Királyleányka szőlőfajta eredetéről szóló legenda:
„''Mikor a nagy szabadságháború vót, akkor sak ember és legény kellett a csatákba, és mefagyatkazatt a királyfalviak ereje. Má nem tudtak fizetni se a banyhai földesurnak, se az egyháznak, mert nem vót mit. Aztán vót itt egy nagy tudós pap, és ez értette jól a borcsinálását. Ha már nem tudták vót megfizetni az esketést és keresztelést(a temetésért nem járt stóla), akkor kelltt a papnak fizetni napszámat. De nem csak dogaztak, hanem kellett vigyenek abból a szőlővinyigéből öt-ötet. Ötet a menyecskék és ötet az ura. És mikor született a sak gyermek, inkább leányka, mind ültették a papi szőlőbe, és azzal fizették meg a papat és a kántart. Ha erőst sok leányka született és helyekbe, csak háram nevet adtak nekijek. Nem vót csak Kata, Mári és Anna. Még mük sem kaptunk más neveket mind máig. Asztán sak gyenge gyermek is vót, ha meghóttak, a kertbe temették,de melyik más született helyettek, az is azt a nevet kapta. Dugdosták vót a vinyigét a papnak, s osztán megerőssedett és kiért a szőlő. Lett belőle ez a bar néz, ez a mai. Na, asztán a pap, mert akas ember vót, látta, hagy egy új szőlőfajta született Királyfalván, és aztat meg kell becsültetni. Ezért mikar már sak vót belöle, att a nagy hábarú után csinált vót egy nagy keresztelőt a templamba a barnak, mert már annyi vót belőle, hogy „királyfalván az eökeör (ökör) is bart iszik” (Ez egy azóta szállóige.)▼
▲„''Mikor a nagy szabadságháború vót, akkor sak ember és legény kellett a csatákba, és mefagyatkazatt a királyfalviak ereje. Má nem tudtak fizetni se a banyhai földesurnak, se az egyháznak, mert nem vót mit. Aztán vót itt egy nagy tudós pap, és ez értette jól a borcsinálását. Ha már nem tudták vót megfizetni az esketést és keresztelést(a temetésért nem járt stóla), akkor
Na, asztán a pap, mert akas ember vót, látta, hagy egy új szőlőfajta született Királyfalván, és aztat meg kell becsültetni. Ezért mikar már sak vót belöle, att a nagy hábarú után csinált vót egy nagy keresztelőt a templamba a barnak, mert már annyi vót belőle, hogy „királyfalván az eökeör (ökör) is bart iszik” (Ez egy azóta szállóige.)
''Hát arra a névre akarta keresztelni a bart, amelyik keresztelőért a legtöbb vinyigét ültették és kapálták nekije. Há ez Mári név lett vóna, vagy Anna. De att vót egy Miklas, azak már akkar is olyan nagyhangúak vótak, há att vót az a Miklas Jánas vagy hugy a bánatba hitták, és ó mondta, hagy nem haggya, mert az ő gyereke Klári lett, és ő ültette a több vinyigét. Há azak, mindig ilyen kurátar és priesbiterek vótak, engedtek utána, még a pap se akart véle kötezkedni, és engedtek vót utána. Nem keresztelték Márinak a szőlőt, de miután nagy kárpálás vót (veszekedés), a pap leállitatta a veszekedést a templamba, és ő elnevezte, hagy mindenkinek legyen igazsága, leánykának a bart. Így a falu nevével lett a bar '''KIRÁLYLEÁNYKA'''!”
Hogy a legendában, melyet többen is elmondanak, mennyi a hiteles elem, azt nem tudom, de azt igen, hogy a Küküllő-menti borok egyik leggyakoribb bora a [[királyleányka]]. A királyfalvi [[református egyház]] termelte először a királyleányka szőlőt nagyobb területen, a mai papi szőlőnek nevezett Kis és Nagy Hangáson. Ennek a szőlőnek a művelését vette át az egyháztól a falu, mely után következett a környék és az egész Kis-Küküllő mente. Ma a folyó mentén, de [[Erdély]] és [[Románia]] más részein is sok száz hektáron termesztik a KIRÁLYLEÁNYKÁT"''. (elmesélte özv. Mariczka Zsuzsa és Bényi Márton Mira)
A szüret az aratókaláka utáni legnagyobb esemény, mely megmozgatja a falu apraját és nagyját. Bár munka a szüret, azért mégis a legnagyobb ünnepnek minősül, melyen a királyfalvi minden népi érték felmutatja arcát. A szüretek össznépi értékeire utal az is, hogy a XVII-XIX. századokban ez alkalmakkor leállt a bíráskodás a közeli városokban, esetleg falvakban, a diákok és mesterek segédjei szabadságot kaptak. A szüret az egyik legvidámabb ünnep, melyhez a faluban hozzátartozik a friss kalács illata, a must, az óbor, a hegedű és énekhang, valamint a birkapörkölt. Ma is sok szüreti népdalt ismer és énekel a falu lakossága. A szőlősgazdák legkésőbb augusztus 20-ig be kellett fejezzék az utolsó munkálatokat a szőlőjükben. A lágyszemre kapálás és gereblyézés után minden gazda, átadta a szőlősét a vincellérnek. A vincellérek [[augusztus 20.|augusztus 20-a]] után felelőséget vállaltak a szőlőért. A legmegbízhatóbb embereket választotta meg a falu előljárossága mindig, akik a vincellérségük alatt nem hordhattak csak egy lábbelit. A felgereblyézett szőlős földjén csak az az egy lábnyom volt hivatalos. Ha a vincellér csizma-talpa mellett más cipőnyom is felismerhető volt a talajon, akkor nyilvánvalóan más járt a szőlőben és ilyenkor a vincellér ezért felelőséggel tartozott. A vincellér szerepe augusztus 20-tól október 20-ig tartott. Kötelessége volt, hogy elzárja a bejáratokat, szemel tartsa a réseket. A régi időkben fegyver, esetleg riasztó fegyver is volt a kezében, mely a szocializmusban elvétetett tőle. Előzménye az volt, hogy megyei aktivista párttitkárok is szerették a szőlőt, és nagy előszeretettel látogatták Királyfalvát két-három rendőr kíséretében úgy a szüret táján. Volt olyan vincellér, aki rájuk tartotta fegyverét és riasztó lövést adott le. Sajnos a fegyver még a háború elejétől nála maradt és eldugott fegyver volt, melyért hosszú éveket kellett börtönbe ülnie. Mindig a vincellér leleményessége volt, hogy milyen formában adta tudomására a falunak azt, hogy a szőlőkaput lezárta. Ezt minden gazdának tudomásul kellett vennie, és csak meghatározott napon – főleg szombaton- mehetett ki a saját szőlőjébe gyümölcsért. Ha a szőlősében járt a gazda szombaton, akkor újra el kellett gereblyézze a földet és csak úgy hagyhatta el a területet. Neki más nyoma volt, mint a vincellérnek. A szőlőbe csak meghatározott helyen volt szabad ki- és bemenni ezeken a napokon is. Ez volt egykoron és erre a mai napokban is büszke lehet a királyfalvi polgár.
Az idők teltével a gazdasági körülmények miatt és főleg a rendszerváltás után ezek a szokások egyre halványabbá váltak, szőlő sincs annyi mint régen, nagy része kipusztult, így a szőlősök nagy részét szántófölddé alakították át a tulajdonosok. Mindezek mellett Királyfalván most is ritka azaz utca, melyben ne legyen legalább egy jó pár szőlőgazda, aki finom borral kínálhatna meg az udvarába belépő vendéget.
| |||