„Magyarkirályfalva” változatai közötti eltérés

''Hát arra a névre akarta keresztelni a bart, amelyik keresztelőért a legtöbb vinyigét ültették és kapálták nekije. Há ez Mári név lett vóna, vagy Anna. De att vót egy Miklas, azak már akkar is olyan nagyhangúak vótak, há att vót az a Miklas Jánas vagy hugy a bánatba hitták, és ó mondta, hagy nem haggya, mert az ő gyereke Klári lett, és ő ültette a több vinyigét. Há azak, mindig ilyen kurátar és priesbiterek vótak, engedtek utána, még a pap se akart véle kötezkedni, és engedtek vót utána. Nem keresztelték Márinak a szőlőt, de miután nagy kárpálás vót (veszekedés), a pap leállitatta a veszekedést a templamba, és ő elnevezte, hagy mindenkinek legyen igazsága, leánykának a bart. Így a falu nevével lett a bar '''KIRÁLYLEÁNYKA'''!

 

 

A szüret az aratókaláka utáni legnagyobb esemény, mely megmozgatja a falu apraját és nagyját. Bár munka a szüret, azért mégis a legnagyobb ünnepnek minősül, melyen a királyfalvi minden népi érték felmutatja arcát. A szüretek össznépi értékeire utal az is, hogy a XVII-XIX. századokban ez alkalmakkor leállt a bíráskodás a közeli városokban, esetleg falvakban, a diákok és mesterek segédjei szabadságot kaptak. A szüret az egyik legvidámabb ünnep, melyhez a faluban hozzátartozik a friss kalács illata, a must, az óbor, a hegedű és énekhang, valamint a birkapörkölt. Ma is sok szüreti népdalt ismer és énekel a falu lakossága. A szőlősgazdák legkésőbb augusztus 20-ig be kellett fejezzék az utolsó munkálatokat a szőlőjükben. A lágyszemre kapálás és gereblyézés után minden gazda, átadta a szőlősét a vincellérnek. A vincellérek [[augusztus 20.|augusztus 20-a]] után felelőséget vállaltak a szőlőért. A legmegbízhatóbb embereket választotta meg a falu előljárossága mindig, akik a vincellérségük alatt nem hordhattak csak egy lábbelit. A felgereblyézett szőlős földjén csak az az egy lábnyom volt hivatalos. Ha a vincellér csizma-talpa mellett más cipőnyom is felismerhető volt a talajon, akkor nyilvánvalóan más járt a szőlőben és ilyenkor a vincellér ezért felelőséggel tartozott. A vincellér szerepe augusztus 20-tól október 20-ig tartott. Kötelessége volt, hogy elzárja a bejáratokat, szemel tartsa a réseket. A régi időkben fegyver, esetleg riasztó fegyver is volt a kezében, mely a szocializmusban elvétetett tőle. Előzménye az volt, hogy megyei aktivista párttitkárok is szerették a szőlőt, és nagy előszeretettel látogatták Királyfalvát két-három rendőr kíséretében úgy a szüret táján. Volt olyan vincellér, aki rájuk tartotta fegyverét és riasztó lövést adott le. Sajnos a fegyver még a háború elejétől nála maradt és eldugott fegyver volt, melyért hosszú éveket kellett börtönbe ülnie. Mindig a vincellér leleményessége volt, hogy milyen formában adta tudomására a falunak azt, hogy a szőlőkaput lezárta. Ezt minden gazdának tudomásul kellett vennie, és csak meghatározott napon – főleg szombaton- mehetett ki a saját szőlőjébe gyümölcsért. Ha a szőlősében járt a gazda szombaton, akkor újra el kellett gereblyézze a földet és csak úgy hagyhatta el a területet. Neki más nyoma volt, mint a vincellérnek. A szőlőbe csak meghatározott helyen volt szabad ki- és bemenni ezeken a napokon is. Ez volt egykoron és erre a mai napokban is büszke lehet a királyfalvi polgár.