„Tarnowskie Góry” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
[[Fájl:Montes Tarnovicenses.jpg|thumb|300px|Tarnowskie Góry a 18. század elején. Friedriech Bernhard Wernher rajza]]
A város neve Tarnowice
A város története szorosan kapcsolódik az [[ezüst]], [[ólom]] és [[cink]] bányászatához. A legendák szerint az első ezüsttelért egy Rybka nevű paraszt találta meg 1490 körül. Ettől kezdve a mai város területére telepesek kezdtek jönni, akik lassan felépítették az első bányász települést.
61. sor:
II. János [[opole]]-[[racibórz]]i fejedelem, a terület akkori ura és [[Brandenburgi György]] [[Ansbach]] őrgrófja [[1526]]-ban a kibontakozó városnak bányászati jogokat adtak. Ugyanebben az évben Tarnowskie Góry városjogokat is kapott, két évvel később pedig kikiáltották az ''Ordunek gorny''t, ami a legrégibb, nyomtatásban megjelent bányászati törvény volt Lengyelországban. A bányászattal együtt a kézműipar és a kereskedelem is gyors fejlődésnek indult. Sok ma is álló haáz épült az időban.
A 16. század közepén Tarnowskie Góry volt a legnagyobb ércbányászati központ Felső-Sziléziában. A [[reformáció]] sok embert meghódított. A protestantizmus II. János halála után (1532) a Hehenzollernek alatt megszilárdult. 1529-ben felépítették az első fatemplomot, majd két évvel később a helyén téglából megépítették a véglegest. 1531-ben több flekezetű iskolát nyitottak meg. Az 1500-as évek végén, az 1600-as évek elején az iskola rektora Daniel Franconius kiváló antitrinitárius pedagógus és költő volt.
1676-ban Tarnowskie Góryban járvány tört ki, a lakosok engesztelő zarándoklatot tartottak [[Piekary Śląskie|Piekary Śląskiéba]]. Ennek emlékére szokássá vált, hogy júlis 2-át követő vasárnap minden évben elzarándokoljanak a Piekary Mária képhez. Ez a tradicó máig tart.
[[1740]]. december 16-án a porosz hadsereg betört Sziléziába és ezzel megindultak a sziléziai háborúk. Az első sziléziai háború befejezése után 1742-ben a város osztrák fennhatóság alól a [[Porosz királyság]]hoz került. AZ 1780-as években Friedrich Wilhelm von Reden kezdeményezésére a "Fryderyk" állami bánya és kohó (amit a királyról neveztek el) üzembe helyezett egy bányavíz mentesítő [[gőzgép]]et [[1788]]-ban, amely az első volt az európai kontinensen (Anglia után).
1803-ban megnyitották az első bányászati iskolát, majd az új "Fryderyk" aknát, nyomdát létesítettek, kikövezték a piacteret és két utcát, új vasgyárat és kohót nyitottak és megkezdősött a városi vízvezeték kiépítése. Ugyanekkor alakult az első társaság a bányászok biztosítására. 1857-ben megnyílt az első vasútvonal [[Opole|Opolébe]]. 1873-ban városi tanács alakult.
1922-ben Tarnowskie Góryt a sziléziai népszavazás után Lengyelországhoz csatolták. Lengyelország mellett szavazott a polgárok 62%-a, Németország mellett 38%. (Ez utóbbiból állítólag 10%-ot azok a németek tették ki, akik a szavazás javukra fordítása érdekében ideutaztak.) A városban a szavazatok 85%-át Németország mellett tették le, ennek ellenére a III. sziléziai felkelés eredményeképp a város Lengyelországhoz került.
A 20. század elején kimerültek a telepek és megszűnt az ércbányászat.
== Irodalom ==
|