„Töltőtoll” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
== A töltőtollak tömeggyártása ==
[[Fájl:Waterman.jpg|thumb|right|]][[Fájl:ParkerPens.jpg|thumb|right|Parker tolla]]
Az 1880-as években végül megkezdődött a töltőtollak tömeggyártása. A legjelentősebb amerikai töltőtollgyártó vállalat ebben az úttörő időszakban a Waterman és Wirt volt (New York, Bloomberg, Pennsylvania). Waterman hamarosan kivásárolta Wirt-öt és egészen az [[1920-as évek]] elejéig piacvezető maradt.
[[1884]]-ben egy biztosítási ügynöknek elege lett a toll és a tinta kényelmetlen használatából és forradalmasította a tollak világát. Mr. Waterman-nek sem mérnöki, sem tudományos képzettsége nem volt, mégis kikutatta azt, amit értelmiségiek százai nem tudtak; a válasz alapjában véve egyszerű volt.
Ebben az időszakban a töltőtollakat úgy töltötték fel, hogy egy nagy tartályból merítették a tintát és egy szemcseppentő-szerű eszközzel juttatták a tollba. Ez azonban egy nagyon lassú és maszatos módszer volt. Emellett a tollak gyakran szivárogtak. Tehát miután megoldódottak az anyaggal,
Az öntöltő rendszer kialakulása a századfordulóra tehető; a legfontosabb próbálkozások pedig Conklin, Waterman, Sheaffer és Parker nevéhez fűződnek.
Ezután az érdeklődés a szivárgás problémája felé fordult. A korai megoldások egy dugószerű lezárási mechanizmust alkalmaztak,
Európában az [[1838]]-as alapítású német Pelikan cég [[1929]]-ben dobta piacra saját gyártmányú töltőtollát, a horvát Slavoljub Penkala cég szabadalma alapján ([[1907]]-ben szabadalmaztatták, tömeggyártása [[1911]]-ben kezdődött meg), illetve a magyar Kovács Tódor dugattyús töltőjét (töltőmechanizmusát) használva ([[1925]]).
A következő évtizedek rengeteg technológiai újítást hoztak: a gumit celluloiddal helyettesítették,
Parker Duofolds 1920-as években kifejlesztett egy új öntöltő tollat, ami ''Lucky Curve'' öntöltési mechanizmust használta, így könnyebb volt használata.
|