„Kalecsinszky Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a háklijaim
Csakhogy az egyik nyelvhelyességi, a másik helyesírási hiba :-)
3. sor:
== Életútja ==
 
Apja, Feliks Kaleczinsky lengyel nemes az 1850-es években telepedett le Magyarországon. Középiskoláit [[Ungvár]]on végezte, majd a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] hallgatott természettudományi tárgyakat. Főtárgyként kémiából, melléktárgyakként fizikából és ásványtanból 1878-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Ezt követően az egyetem kémiai intézetében dolgozott gyakornokként [[Than Károly]] és [[Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)|Lengyel Béla]] irányításával. 1882–1883-ban a kémiai intézet tanársegédje volt. 1883–1884-ben féléves ösztöndíjjal [[Robert Wilhelm Bunsen]] [[heidelberg]]i laboratóriumában kutatott, útja során több [[ausztria]]i, [[németország]]i, [[svájc]]i és [[olaszország]]i intézetet is felkeresett. Előzőleg már 1883-ban elnyerte a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézet]] frissen meghirdetett vegyészvegyészi állását. Heidelbergből hazatérve meg is kezdte a munkát, majd 1898-tól haláláig fővegyészként dolgozott a földtani intézetben.
 
== Munkássága ==
Tudományos pályája 1884-től a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézethez]] kötődött. 1884-ben [[kőszén]]-, [[agyag]]-, [[ásvány]]-, [[kőzet]]- és [[ásványvíz]]-vizsgálati célokra korszerű kémiai laboratóriumot rendezett be az intézet falai között. A laboratóriumi felszerelést folyamatosan fejlesztette, részint saját találmányú műszereivel, részint [[Semsey Andor]] összesen mintegy 200 ezer koronányi támogatásából. Később megalapozta, majd két évtizeden át kezelte a kerámiaipari múzeumi gyűjteményt (agyagok, festékföldek stb.), 1891-ben pedig ő állította fel a földtani intézetben az első [[földrengés]]jelző készüléket. Több fórumon és kiállításon képviselte anyaintézményét, így például az 1891-es budapesti agyag-, cement-, aszfalt- és kőipari kiállításon az ezer példányosezerpéldányos intézeti agyagmintákat mutatta be, az 1896-os [[Ezredéves Országos Kiállítás]]on, illetve az 1900-as [[Expo 1900|párizsi világkiállítás]]on agyag- és szénminta-kollekciójával jelent meg.
 
Kiváló kőszénelemzési eredményeiért 1892-ben elnyerte a [[Magyar Természettudományi Társulat|Magyar Királyi Természettudományi Társulat]] 1000 forintos pályadíját. Még ez évben megbízták a magyarországi kőszéntelepek összetételének, szerkezetének és [[rétegtan]]i helyzetének átfogó vizsgálatával. 1901-ben megjelent kőszénkatasztere mellett jelentős eredményeket ért el a Kárpát-medencei [[agyag]]előfordulások regionális földtani feldolgozásában is. 1905-ben részletes térképekkel kiegészítve adta közre Magyarország agyagkataszterét, amelyben hét tűzállósági osztályba osztotta az agyagos kőzeteket. Megállapította, hogy a tűzálló agyagásványok a [[földpátok|földpát]]tartalmú kőzetek előfordulásához kötődnek.<ref>''Kézművesség.'' Főszerk. Domonkos Ottó. Budapest: Akadémiai. 1991, 531–532. o. = Magyar Néprajz, 3.</ref>