„Mellotron” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások |
félrefordításjavítás |
||
4. sor:
A korai mellotron MKI és MKII modellek két külön, egymás mellé elhelyezett billentyűsorral rendelkeztek. A jobb oldali billentyűsor 18 "szólóhangszert" tudott megszólaltatni, mint például [[vonós hangszerek|vonósok]], [[fafúvósok]] és a [[rézfúvósok]]. A bal oldali billentyűsor pedig előre rögzített, különböző stílusú ritmusokat játszott le.
A későbbi, egyszerűsített M400-as modellek hangtára csak három választható hangzást tartalmazott, ezek jellemzően a vonósok, egy cselló és egy nyolctagú kórus voltak. Az egyes szalagok az adott
1965-ben a brit múlti-hangszeres rock zenész [[Graham Bond]] használt elsőként a mellotront stúdiófelvételen. A [[Beatles]] volt a következő, akik 1966-ban a ''[[Strawberry Fields Forever]]'' kislemezükön alkalmazták az új hangszert. A mellotron elterjedéséért a rock zenében a legtöbbet Mike Pinder a [[The Moody Blues]] billentyűse tette, aki 1967 és 1972 között rendszeresen használta a hangszert az együttes lemezein. Az 1970-es években a [[progresszív rock]] csapatok, többek között a [[King Crimson]] hangzásának meghatározó eleme volt a mellotron a [[Hammond-orgona|Hammond-orgonával]] egyetemben. Ezen a zenei színtéren a mai napig a kedvelt instrumentumok közé tartozik.
| |||